cenzurablog

www.emasa.hu/cikk.php

Gondolom a pénz a mérhetetlen mennyiségű bírságból lett, amit a kereskedelmi televíziókra (is) folyamatosan kiszabnak....

Vajon mire gyűjtenek legközelebb?

www.emasa.hu/cikk.php

http://www.emasa.hu/cikk.php?id=8897

Ennyit a tulajdonkoncentráció elkerüléséről....

Na meg a szabad versenyről....

www.emasa.hu/cikk.php

"60 % műsorkészítő"

Ennyivel kevesebb rizikó,

Ennyivel több korrupció,

7 millióval több korrupt bankó.

www.emasa.hu/cikk.php

www.emasa.hu/cikk.php

www.emasa.hu/cikk.php

Vajon a médiumok nem tükrözik a társadalmi gondolkodást, viselkedést?

Vagy talán a társadalom igényeit szolgálják ki?

Akkor milyen is lehet a Magyar társadalom?

www.emasa.hu/cikk.php

Annyi büntetést kell kifizetnie a csatornának, hogy már nem telik a fizetésekre.

Lehet, hogy sikeres lesz a kormány stratégiája és ellehetetleníti a vezető kereskedelmi csatornák működését????

www.szakszervezetek.hu/index.php/hirek/4178--feljelenti-a-mediahatosagnal-a-koezteveket-a-vdsz

Amikor visszanyal a fagyi....

nol.hu/belfold/20110916-beerett_gyumolcsok

tasz.hu/gyulekezesi-jog/jogellenesen-tiltotta-meg-rendorseg-szakszervezeti-demonstraciokat

www.mediapiac.com/on-air/Bajomi-Lazar-Peter/6610

http://szabademberek.nolblog.hu/archives/2011/09/13/Azert_a_viz_az_ur/

Vajon mi kell még ahhoz, hogy az emberek kicsit távolabb lássanak a mindennapok problémáin és megpróbálják nem úgy szemlélni a dolgokat, mint indivídumok, hanem mint a Magyar Nemzet fiai és lányai?

Kit érdekel, hogy mi lesz a következő Való Világban, hogy Dundika terhes-e ismét, hogy ki SP szerelme, hogy Lagzi Lajcsi ismét meghízott, hogy Alekosz valóban homoszexuális-e, hogy milyen új autót hozott ki a Ferrari, hogy mi a legújabb őszi/téli divat akkor, amikor az Hazánk és a Jövőnk romokban hever?

Minden nap dolgozunk. Pénzt keresünk. Költünk. Költünk light kólára, sörre, hamburgerre, cigarettára, fodrászra, szoláriumra, edzőteremre, Adidas cipőre, plazma tévére, hifire,  iPodra, iPhonera, egyiptomi utazásra, kocsira, lakásra.....**arokra.

Fontosak lesznek-e ezek, akkor, amikor az ország több mint felének nem lesz mit ennie, nem lesz hol álomra hajtani a fejét? A másik felének, akiknek hatalmas villáik vannak Budán, vagy ki tudja hol, talán igen. De mi lesz a kis emberekkel?

Azokkal, akik évekig szenvednek a hiteleik visszafizetésével? Azokkal, akik a nyugdíjukból nem tudnak megélni, ezért hétvégente lopott gyümölcsöt árulnak a piacon? Azokkal, akik bandákba verődve járják az utcákat, hogy tárcákat és táskákat lopjanak, remélve, hogy legalább annyi pénzt találnak benne, hogy az aznapi ételre, italra elegendő legyen? Azokkal az idősekkel akik betegen, vizsgálatra várva órákat töltenek a kórházak váróiban? Azokkal, akik erdőszéleken építenek maguknak szemétből házakat? Azokkal a fekete és szürke munkásokkal, akiket a főnökük hónapok óta hiteget a bérük kifizetésével?  Azokkal, akik elmenekülnek idegen Országokba szerencsét próbálni? Azokkal, akik rettegnek az állásuk elvesztésétől, ezért félnek betegszabadságra menni? Azokkal, akik minden hónapban segélyért állnak sorba? Azokkal, akik rég nem látott barátaikat keresik fel egy kis kölcsönért? Velünk?

www.fn.hu/belfold/20110901/tota_w_nem_szeretnek_alekoszkent/

cimkezes.origo.hu/cimkek/wikileaks/index.html

    Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, mindemellett a Magyar Nemzet Kft. résztulajdonosa Simicska Lajossal és Töröcskei Istvánnal egyetemben.

    Töröcskei a Pro Aurum Vagyonkezelő Rt.-vel, és az Inforg Rt.-vel közösen szerzett 100 százalékos tulajdonrészt a                                                                  Hír TV Rt.-ben.

A Szerencsejáték Zrt. sorsolási műsorainak beszállítója a műsorkészítő, a Hung-Ister Zrt., amelynek 50 százalékos tulajdonosa a Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozó B-Reklám Kft. E mellett birodalmának részét képezi a Magyar Nemzet Kft-ben való hányada is.

Persze a B-Reklám tulajdonosa a Mahír Zrt, amelynek tulajdonában van a Mahír Cityposter Kft, amelynek összefonódásában az EuroAWK-n keresztül Fonyó Károlyhoz lyukadunk ki. Ahhoz a Fonyóhoz, akihez köthető a nemrégiben lezajlott Metropol-botrány is, amely a Birodalomnövelő-stratégiájának következő állomása volt.

Esetleg, ha a szösszenetnyi összefoglalómból kimaradt volna volna egy-két a téma szempontjából igen fontos cég neve, akkor legyenek kedvesek szólni és azonnal pótolom a hiányosságokat.

Amennyiben ez lesz az utolsó bejegyzés a blogomban, akkor remélem valaki megmondja az anyukának, hogy nagyon szerettem! :D

Célom lehetőséget nyújtani az érdeklődők számára, abban, hogy a témával kapcsolatos információk zömét egy helyen fellelhessék. Ez által könnyíteni a keresést, illetve átláthatóbbá tenni a Magyar Médiarendszer megkérdőjelezhetően demokratikus működését. 

Kezdjük a két héttel ezelőtti eseményekkel:

A köztévénél is megkezdődött az elbocsátás:

http://www.emasa.hu/cikk.php?id=8635

Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatójának elmondása szerint a csoportos leépítésre azért van szükség, mert a 64 milliárd forintos költségvetés nem bírja el a 3463 munkavállaló idei bér- és járulékköltségeit, ami 20 milliárd forintot tesz ki.

Tehát a legfőbb okok, a racionalizálás és a költségtakarékosság?

Huszonkét milliárd forintba kerül az MTV-székházberuházás:

http://www.emasa.hu/cikk.php?id=8764

A legfőbb okok a racionalizálás és a költségtakarékosság.

 A háttérben politikai tisztogatás folyik?

Tisztogatásnak vélik az elbocsátásokat:

http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/cikk/374023

Bogár Zsolt és Mong Attila, a 180 perc december 21-ei adásában egy perc csenddel tiltakoztak a médiatörvény parlamenti elfogadása ellen.

"Negyed hét van. Az éjszaka az Országgyűlésben elfogadták az új médiatörvényt. A hatályos törvény és a rádió szabályzata szerint hírhez véleményt nem fűzhetek, ezért a szerkesztővel, Bogár Zsolttal egyetértésben egy percet inkább csendben maradok. Tehát a 180 percből egy perc csend következik."

És egy perc néma csend következett.

A Kossuth hangtárából azóta eltüntették a műsor hangfelvételeit....

Természetesen eljárás indult ellenük. Mong Attila szerződését nem hosszabbították meg. Bogár Zsoltot a már említett létszámleépítés keretében távolították el a Kossuth Rádiótól.

Gazsó L. Ferenc nevéhez fűződik:

Kétszer is volt a Magyar Hírlap főszerkesztője;

A tulajdonossal, Széles Gáborral jobboldali napilappá alakították a lapot;

A Kossuth Rádió intendánsa;

Közbenjárásával megszűnt Tölgyessy Péter közéleti műsora;

 A két műsorvezető, Mong Attila és Bogár Zsolt ellen indított eljárás;

Ő állíthatta össze a közszolgálati médiák, közéleti műsoraiban dolgozók elbocsátási listáját;

és még sorolhatnánk...

Gazsó L. Ferenc lehet Ókovács utódja:

index.hu/kultur/media/2011/08/25/gazso_l._ferenc_lehet_okovacs_utodja/

Kíváncsian várom, hogy a Duna TV szolgáltatási vezérigazgató-helyetteseként milyen intézkedéseket fog eszközölni....

A közelmúltban váltott nevet a Bálintfy Gábor ügyvéd-ingatlanvállalkozóhoz köthető Huninvest Ingatlanberuházó Zrt. A ma már Parlament Tv Szolgáltató néven működő Zrt. tematikus, a parlamenti munkát bemutató kereskedelmi csatornát szeretne indítani.

"A Hír Tv alapítójának érdekeltségében álló társaság fel is kereste a parlamentet[...] Szerződést MÉG nem kötöttek." - fognak.

www.emasa.hu/cikk.php

Vizsgálat a sajtószabadság-konszolidáció tükrében

Bajomi Lázár Péter bevezette a Médiaátmenet és sajtószabadság-konszolidáció fogalmát:

„A médiaátmenetet úgy határozzuk meg, mint a legfontosabb médiaintézmények demokratikus normákhoz igazodó átalakulását... A médiaátmenet így a sajtószabadság formális és minimális kritériumainak létrejötte, vagyis az állami cenzúra eltörlése és a sokszínű sajtó és média megteremtése.”

„A sajtószabadság konszolidáció...lehetőséget kínál a médiaátalakulás, illetve a rendszerváltás után tapasztalt sajtószabadság-deficit szisztematikus vizsgálatára...”

Fritz Plasser és munkatársai a demokratikus konszolidáció három, egymással összefüggő dimenzióját különböztetik meg, jelesül

(1)   az intézményes dimenziót, azaz a társadalmi interakciókat stabilizáló intézmények és eljárások kialakulását;

(2)   a viselkedési dimenziót, vagyis azt, hogy a politikai elitek körében konszenzus alakul ki arról, mely demokratikus intézmények és értékek legitimek;

(3)   végül az attitudinális dimenziót, vagyis azt, hogy a nagyközönség elkötelezett a demokratikus értékek mellett (Linz & Stepan,1996;Plasser et al. 1998).

(Bajomi- Lázár Péter- A sajtószabadság konszolidációja, Médiakutató 2005 ősz, letöltve: 2011.02.04, http://www.mediakutato.hu/cikk/2005-03-osz/05-sajtoszabadsag/03.html.)

A következőkben kísérletet teszek e logikai vonal mentén felvázolni a jelenlegi, fordított média átmeneti időszakot. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a sajtószabadság konszolidáció egy pozitív irányba ható cselekménysort vizsgál, akkor a mi esetünkben a tendencia éppen ellenkező. Tehát a negatívba való átmenetet úgy elemezzük, hogy a dimenziókat fordított szemszögből vizsgáljuk meg.

Az intézményes dimenzió

A Médiatörvény következtében létrejött a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH), amely az Országos Rádiós és Televíziós Testület (ORTT) jogutódjaként működő szervezet.

Ezzel egységesen együtt funkcionál a Médiatanács, melynek tagjait a parlament egyidejű listás szavazással és kétharmados többséggel választotta meg.

Az a parlament, amelyben a kormánypártnak Magyarországon kétharmados többsége van.

Így történhetett meg, hogy a tanács tagjai közé nem került egyetlen ellenzéki oldalt és véleményt képviselő személy sem. Ez már önmagában lehetőséget teremt a cenzúra létrejöttéhez, illetve az önös érdekek vezérelte irányításhoz, működéshez.

Ha a kormányban a demokratikusságra való hajlam csírája meg lett volna, akkor vélhetően ellenzéki párttagokat is delegált volna, így elkerülve a széleskörű negatív visszhangot, legalább a kiegyensúlyozottság látszatának megteremtéséért.

Azonban nem így történt. Ennek okán logikus, hogy ez az új médiaszabályozó tevékenységhalmaz azon része, amely a legtöbb kritikát kapja.

A médiatanács és egyben a médiahatóság elnöke is, a volt ORTT egykori munkatársa, Szalai Annamária.

Rajta kívül még négy tagja van a szervnek, Dr. Auer János, Dr. Koltai András, Dr. Vass Ágnes és Dr. Kollarik Tamás. Mandátumuk meglehetősen sok, pontosan kilenc évre szól és automatikusan meghosszabbodik, ha a parlament nem talál kétharmados többséggel támogatható új jelölteket.

Ez már a második olyan intézkedés, amely felháborodásra ad okot, hiszen jelenleg nincs olyan ország, ahol a média demokratikusan szabályozó hatóságának ilyen hosszú mandátum lenne megállapítva.  Az önkényes hatalom visszaélés elkerülése végett, illetve a demokratikus működés biztosítása érdekében, a hatalmi pozíciók birtoklása (legyen az bármely területen), másutt jóval rövidebb távra vannak kiszabva.

Egy autonóm törekvésre való hajlamhoz a minimum kilenc év tökéletesen rásegíthet- és véleményem szerint rá is fog- az irányítás átvételére a médiumok felett.

A Médiahatóság a Magyar Köztársaság Országgyűlés felügyelete alatt álló, önálló jogi személy. A függetlensége ugyan legitimálva van, azonban nincs leszögezve, hogy valójában mik is ennek kritériumai, milyen területeken érvényes, vagy értendő. Ez azért fontos, mert amennyiben a médiahatóság működésével kapcsolatban, valamely visszás ügyben feljelentés történik, a perben a döntés kizárólag objektív alapokra épül és nem konkrét paragrafusokra.

Az objektivitás viszont sokkal több kiskaput eredményezhet, amíg az eset eljut a végső döntésig.

Az NMHH elsődleges feladatának tűzte ki a Magyar Közszolgálati rendszer teljes újjáteremtését, ezen belül is s szervezet célzottan a Magyar Televízió működésének átalakítására koncentrál. Ennek a kiemelkedő szerepnek a logikai hátterét tekintve, amennyiben feltételezzük, hogy autonóm törekvése áll a politikai hatalomnak megkísérlek felvázolni tézist a következőkben.

Az ORTT megbízásából egy médiakutató Kft. telefonos közvélemény-kutatást végzett, melyben azt vizsgálta meg, hogy az országgyűlési választásokkor a társadalom, mely médiumokból és milyen mértékben szerezte az ezzel kapcsolatos értesüléseit. 

Egyértelműen látszik, hogy ma Magyarországon a kereskedelmi médiumok mögött lemaradva kullog a közszolgálati televízió, nézői számának tekintetében.

A politikai pártoknak, mint hirdetni kívánó cégeknek, elsősorban az áll az érdekükben, hogy „termékük” minél szélesebb spektrumú közönséget érjen el, minél rövidebb idő alatt.

Tehát e kutatás révén, a korábbi választások tükrében előtűnt, hogy a versengő pártok elsősorban a kereskedelmi médiumokban hirdettek, nem pedig a közszolgálatiakban.

A felmérésből még egy fontos momentum kirajzolódott. Az élő műsorokat, melyben percről-percre tudatják a nézőkkel, hogy melyik párt milyen arányban birtokolja a szavazatokat, illetve melyik nyerte meg a választásokat, a legtöbben nem a kereskedelmi, hanem a közszolgálati csatornákon követték figyelemmel. Ez arról árulkodik, hogy annak ellenére, hogy a nézők a tartalom szűkössége, ismétlődése, a minőség gyengesége okán, ugyan a szórakoztató műsorokat a közszolgálati csatornákon nem nézik, vagy igen csekély mennyiségben, a híreket és a legfrissebb fejleményeket azonban annál inkább. Ráadásul meglehetősen nagy számban. Ebből az következik, hogy a mai magyar közszolgálati média a társadalom számára hitelesebb kereskedelmi társainál.

E hitelesség következtében kialakult a bizalom Magyar társadalomban a közszolgálati csatornák iránt. Ennek kihasználása pedig meglehetősen jókora fegyver lehet a politikai elitek számára.

Feltehetően a kormány ebben láthatta a közszolgálati médiumok feletti irányítás megszerzésének egyik pozitív hozadékát.

(E felmérés azonban arra is bizonyítékként szolgál, hogy ráfordításokkal fel lehetne virágoztatni a közszolgálatiságot. Ha hosszútávon biztosítja a tartalmak színességét, a szórakoztatást a közös társadalmi ügyek viselése mellett, akkor igen könnyen és rövid idő alatt visszavehetné régi hatalmát, amellyel még a kereskedelmi médiumok megjelenése előtt rendelkezett.)

A teljes modernizálás látszata valójában felügyeletet, irányítást, illetve minden tevékenységre kiterjedő hatalomgyakorlást takar.

Tehát a hatóságnak és a vele együttműködő tanácsnak jogilag biztosított lehetősége van a változtatásokra, szankciók meghozatalára, Illetve, mint a komplett közmédiát átalakító szervezet, a felügyeleti rendszer központja. Nem beszélve a már említett, médiumokon belüli kormánypárthoz hű tagok túlsúlyáról, amely a belső, közvetlen, azonban a függetlenségét méltán vitatott, felügyelet funkcióját is betöltik.

A Médiatörvény értelmében a tanács együttműködésével létre hozták a Média Kódexet, amely 2011. 06. 29-én lépett életbe.  Ezt első ízben a Médiatanács fogadta el a kuratórium egyetértése mellett. A kódex iránymutatást ad a műsorszolgáltatás megfelelő működési elveivel kapcsolatban. Azonban felvetődhet a kérdés az olvasóban, hogy a közszolgálati média jelentőségét, minőségének fontosságát, feladatait írja le és határozza meg, vagy a kereskedelmi médiumokat kritizálja-e inkább.

„A Kódex nem jogforrás, így konkrét, betartatható kötelezettséget nem tartalmaz”- részlet a Közszolgálati Kódexből.

Ezzel legitimálják, biztosítják a közvetlen cenzúra kizárását[...].

Ez egy „hatalmas gesztus a társadalom felé” Balogh László a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnöke szerint.

A Kódex meglehetősen utópisztikus gondolatokat tartalmaz:

„ A közszolgálati médiaszolgáltatás a KÖZ akaratából, a KÖZ szolgálatában működik, a KÖZ által biztosított forrásokból és [...] a KÖZnek tarozik elszámolással.”

            Ennek elkészítésében és esetleges módosításában a Közszolgálati Testület van a szerv segítségére.  Előbbi egy tizennégy tagból álló testület, melyeknek mandátuma három évre szól. Minden választott egy tagot delegálhatott a Testületbe. Azonban amennyiben ezt nem állt módjában megtenni, akkor a testület irodája vette át ezt a funkciót.  Némely tag témában való jártassága, hozzáértése, illetve kompetenciája azonban hagy némi kívánnivalót maga után.

Négy köztestületi tagja van, a Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Olimpiai Bizottság, Magyar Rektori Konferencia, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara.

Négy történelmi egyház, a Katolikus-, Református Egyház, az Evangélikus Egyház és a Mazsihisz. További hat tag, Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége, Szerb Országos Önkormányzat, Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége, Nagycsaládosok Országos Egyesülete, Fáy Károly Hallássérült és Fogyatékos Személyek Egyesülete, Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség Egyesület. Ez az a tizennégy tag, amely biztosítja a rendszabályok betartásának civil felügyeletét. A hatóság mellett, ez a szerv látja majd el a felügyeletét a közmédiumoknak. Feladata, hogy ellenőrizze a Közszolgálati Kódexben foglaltak érvényesülését.

            Nem vélek felfedezni logikáját abban, hogy a hitegyesületeknek, milyen szerepük lehet a közszolgálati média jogilag korrekt működésének felügyeletében. Ennek biztosítása fontosabb lenne, mint a sugárzott műsorok erkölcsi megfelelésének ellenőrzése. Azonban elviekben mindkettőnek az elvégzése hozzá tartozna a szervek, tagok feladatköréhez. Itt jön szóba a már említett kompetencia kérdése.

Azonban feltehető a kérdés, hogy tagok delegáltjai között miért nincs egyetlen jogi gyakorlati tevékenységet űző személy sem, vagy, hogy miért nincs köztük egy médiatudós, aki valós rendszerként látja át a működést és tisztában van a médiumok e mechanizmusaival, logikájával?

            A közszolgálati finanszírozást tekintve, eddig az Állami Számvevőszék hatásköre alá tartozott a Közszolgálati Közalapítvány,  Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács, Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, a Médiatanács és a közszolgálati médiaszolgáltatók gazdasági működésére vonatkozó teljes felügyelet.

A primer szempont a közszolgálati finanszírozás és a befolyt összegek elosztásának szempontjából gazdaságosság, nem pedig az spórolás.

Ez idáig megközelítőleg négy milliárd forint körül volt a Magyar Távirati Iroda költségvetése, amely most a hírek hozzáférésének ingyenessé tételével, feltehetően 6-700 millióval fog csökkenni.

A haszon saját bevételekből, állami támogatásokból, klasszikus piaci bevételekből, az ingatlan hasznosításból, a közmédiumokból, és a közhatalmi intézményekből befolyó bevételekből tevődött össze.

Ezek kezelését átvette a Médiatörvény értelmében, a Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap. A szervezet önálló jogi személy, elkülönített vagyonkezelő-és pénzalap. Kezelője a Médiatanács.

A pénzügyi forrásai a médiatörvény szerint:

„... a médiaszolgáltatási díj, a pályázati díj, a műsorszolgáltatási szerződésszegési kötbér és kártérítés, a bírság, a közszolgálati hozzájárulás, a frekvencia díjakból ...az Alaphoz utalt összeg, a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatást nyújtó médiaszolgáltatók által befizetett támogatás, a központi költségvetési céltámogatások, a vagyonhasznosításból, illetve a kereskedelmi tevékenységből származó bevételek, a kamatbevételek továbbá az önkéntes befizetések.”

Az Alap bevételeinek felhasználását az médiatörvény a következőképpen szabályozza:

„a közszolgálati műsorszolgáltatás, a közműsor-szolgáltatók, a nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók, a közszolgálati műsorok és műsorszámok támogatása, a kultúra megőrzése és továbbfejlesztése, a műsorok sokszínűségének biztosítása, valamint az Rttv.-ben meghatározott egyéb feladatok támogatása"

(Magyar Köztársaság Médiatörvénye, 2010. évi CLXXXV. törvény, letöltve 2011.04.28. https://hirkozpont.magyarorszag.hu/hatteranyagok/mediatorveny20110110.pdf)

VISELKEDÉSI DIMENZIÓ

A demokratikus intézmények és értékek legitimációjával kapcsolatos egyetértés természetesen hivatalosan jelen van a politikai elitek szemszögéből. Azonban a vélemény nem feltétlenül vonja maga után az ahhoz hű cselekvést is. A politikai elitek értékrendjében a hatalmi pozícióval járó kiváltságok előrébb helyezkednek, mint az egyéni véleményük felvállalása. Illetve, ha úgy vizsgáljuk meg a működésüket, mint egy egyszerű csoportét, akkor logikus, hogy az ő szempontjukból is megjelenik az öncenzúra, illetve Elisabeth Noelle Neumann hallgatási spirál elméletének megfelelő társadalmi cenzúra is jelen van.

A médiakutató és monitorozó intézmények nem fednek fel jelentősebb, PR-cikkekkel és rejtett politikai marketinggel összefüggő problémákat. Ez nem jelenti persze azt, hogy ne lennének komolyabb gondok ezen a területen, vagy, hogy ne lehetne hallani pletykákat fizetett újságírókról, akik politikai rendelésre írnak cikkeket, és akiknek újságírói produktumai nem a sajtó valódi feladatát ellátó művek, hanem álcázott PR-cikkek vagy burkolt reklámok. Természetesen ez a problematika nem csupán a sajtóorgánumokra vonatkozik, hanem az egyre inkább nagyobb befolyásoló szereppel rendelkező online-tartalmakban megjelenő cikkekre is.

A közszolgálati médiumok vezetőinek és dolgozóinak munkájában is bekövetkeztek változások. A szerkezet átalakításával, annak részei, elemei, is átcsoportosításra kerültek.

Így a Funkciók oszlanak meg, illetve olvadnak egybe, amelyek élére természetesen új emberek kerülnek vezetői pozícióba, vélhetően szintén a politikai érdekeknek, ideológiáknak megfelelően.

Az áthelyezések mellett a közmédiumok alkalmazottainak esetében is – úgy, mint a közszférában általában kormányváltás után-nagymértékű, elbocsájtás sorozat megy végbe.

Hivatalosan természetesen a tevékenységek összevonásával próbálják csökkenteni a díjazások általi nagymértékű kiadásokat. A csoportos létszámleépítés kapcsán elgondolkodtató azonban, hogyha az elsődleges cél a költséghatékonyság, akkor az 550 főből miért csak 32 vezető beosztású, - azaz legmagasabb összeget kereső - személyt távolítottak el. Illetve esetükben nem lett volna megoldás esetleg a negatív bérharmonizáció?

            Sem a Magyar Televízió Híradójában, sem a Kossuth Rádió műsorában nem számoltak be a közmédiában 2011. 07. 06-án kezdődött elbocsátásokról. A téma iránti érdeklődés fontossága vitathatatlan, hiszen ettől volt hangos az on-line sajtó, tehát nem az érdektelenség volt az, ami a hír szelektációt eredményezte, hanem inkább a politikai érdekeltség, ez esetben azonban a közszolgálati médiában vitathatatlanul megjelent a cenzúra.   

Az információk kiadásának megakadályozásában, illetve irányításában, a legnagyobb mértékben, az állami hirdetések kiosztása játszhat szerepet. Valamint a kereskedelmi médiumok büntetési mechanizmusa. Ezt a feladatot, a függetlenségét megkérdőjelezhető Médiahatóság látja el a tanáccsal együttműködve. A büntetések sűrűsége és mértéke jóval nagyobb, mint korábban volt, illetve súlyosan érinti a kereskedelmi csatornákat.

ATTITUDINÁLIS DIMENZIÓ

A magyar társadalom a történelem során már számtalanszor elszenvedte a sajtó-, szólás-, vélemény szabadságának csorbulását. Ez történt meg jelenleg, a médiatörvény elfogadásával és hatálybalépésével is.

A híradásokban és egyéb médiumokban is korlátozottan jelentek meg ekkor még az ezzel kapcsolatos információk.

Így a szabály bevezetésének kezdeti szakaszában, a magyar társadalomban még nem realizálódott, hogy pontosan mik is a változások és, hogy ezek milyen következményekkel járnak majd.

A magyar közösség számottevő része a televízióból meríti a tudásanyagának nagy részét, ezért érthető, hogy miért nem kezdődött el egyből az ellenállás, a tűntetések, illetve miért nem záporoztak kellő mennyiségben a kritikák a civilektől a politika felé.

Azonban a hallgatási szakaszt követően a „demokrácia őrkutyái” tettek róla, hogy hatalmas médiavisszhangot kapjon a sajtószabadság-deficit megjelenése.

A médiatörvény és az ezzel kapcsolatos fejlemények hírértékké váltak.

Mind a televíziós híradások, minőségi és napilapok, mind az internetes hír-, és közösségi portálok, blogok, hétköznapi diskurzusok központi témájává vált.

Megkezdődött a zúgolódási, felszólalási áramlat, amely a nem hagyott alább a mai napig sem, és reményeim szerint nem is fog addig, amíg konkrét és valós változtatás nem történik.

A vázlatos rövidtávú történeti áttekintésemből is világosan látszik, hogy a sajtószabadság deficit kizárhatatlanul jelen van Magyarországon.

A három dimenzió tükrében  az első kettő, - amely a stabilizáló intézmények kialakulását és a politikai elitek körében kialakuló demokratikus értékek iránt kialakuló konszenzust illeti - bátran kijelenthetjük, hogy a Médiatörvény esetében megbukott.

Egyedül MI vagyunk azok, akik még valóban elkötelezettek vagyunk a demokratikus értékek mellett. A legfontosabb, hogy mindezek újbóli elérése érdekében, megfelelő képen, folytonosan és töretlenül hangot is adjunk.

Kovács Cecília

Who censors the censors? (J. Rotten)

A cenzúra csak látszólag szolgál a szabad szólás elfojtására; valódi célja a szabad gondolkodás korlátozása. A mindenkori cenzor megkérdőjelezi a polgárok ítélőképességét, kiskorúnak tekinti őket. Magának vindikálja a jogot, hogy helyettük döntse el: mit helyes és mit helytelen kimondani vagy meghallgatni. Cenzúrához az a hatalom folyamodik, amely tart az ismeretek és a vélemények sokszínűségétől; az a hatalom, amely tehát saját polgáraitól fél.

A cenzor érzi, hogy a cenzúrát legitimálnia kell, ezért indokot keres. Mindegy, hogy a „közerkölcs”, a „jó ízlés” vagy a „közösség” védelmére, az „emberek” akaratára, vagy éppen a Biblia parancsára hivatkozik, a lényeg mindig ugyanaz: valamilyen „szentséget” állít szembe a szabad szólás profanitásával. Valamilyen szentséget, tabut, amit – szerinte – senkinek sincs joga megkérdőjelezni.

De ki dönti el, hogy jogos-e a cenzúra? Ki dönti el, hogy a cenzornak igaza van-e? Ki cenzúrázza a cenzort?

A cenzornak sosincs igaza. Mert bármire hivatkozzon is, döntése mindig önkényes: az állam, az egyház vagy a saját kasztja értékrendjét univerzalizálja. Egyes emberek vagy csoportok értékrendjét a többié fölé emeli, ezzel pedig a politikai egyenlőség elvét sérti meg. A cenzúra összeegyeztethetlen az önrendelkezés jogával és a demokratikus politikai berendezkedés elvével.

Ahogy e blog fiatal ötletgazdája találóan írta: a cenzúra sérti a szabadságot.

Bajomi-Lázár Péter

A rendszerváltás hatalmas mértékben átalakította a médiapolitikát és a médiapiacot egyaránt. A megváltozott viszonyok, igények, kapcsolati rendszer, új kölcsönhatásokat és ebből következő eseteket eredményeztek, amelyek indokolttá tették a médiajog újragondolását, kiterjesztését, a meglévő paragrafusok módosítását.

A Kádár korszakban (1956-1988) lévő, jellemzően elnyomó irányítás folyamatos enyhülésével a piac egyre szabadabbá vált. Lassú átalakulás eredményeként önigazgató rendszerré változott.

                A magyar közszolgálati média a kereskedelmi csatornák 1997-es megjelenésétől kezdve, akkor még radikálisan, majd később egyre kisebb arányban, de fokozatosan háttérbe szorult.

http://index.hu/kultur/media/top100/. Letöltve: 2011.07.28. 15: 23.

A nézők elvándorlása a hirdetők átpártolását eredményezte. Ennek hatására a saját bevételek szintén nagymértékben csökkentek, a műsorok minőségével párhuzamosan. A közszolgálati média teljesen a perifériára szorult és mindmáig ott is maradt.

Ezen folyamat visszafordítására tesz elvben kísérletet az új médiatörvény.

Az újonnan megalakult Magyar Nemzeti Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elsődleges feladatának tekinti tehát a közszolgálati média szerepének, társadalmi hatásának, jelentőségének, minőségének, társadalom felé felelős gyakorlatának növelését.

                Az anyagilag, csatorna és műsorkínálat szempontjából folyamatosan gyarapodó kereskedelmi médiumok Magyarországon, jellemzően kevés tulajdonos kezében összpontosulnak. Ez azt eredményezi, hogy az új belépőknek sokkal nagyobb pénzügyi ráfordításra van szükségük, hogy fel tudják venni a versenyt a veteránnak számító médiabirodalmakkal.

Amennyiben rendelkeznek megfelelő anyagi hátérrel, akkor sem biztos, hogy hosszútávon képesek lesznek azt a színvonalat, műsorkínálatot hozni, mint a jóval nagyobb tapasztalatot, biztonságot, kapcsolati rendszert élvező társaik.

A tulajdonkoncentráció másik hátránya, hogy a hírek jó részét is ezek a cégek birtokolják, hiszen nekik van akkora nézettségük, olvasottságuk, amelyet a hirdetni kívánó cégek kertesnek, célközönségük elérése érdekében.

Ez által ők diktálják a piaci árszínvonalat, melyet bátran felemelhetnek, illetve lecsökkenthetnek addig, amely szinten már a kis cégek nem tudják velük tartani a versenyt.

A kevés szereplős piac révén az információtovábbítási verseny is alábbhagy. Lehetőség nyílik az önös érdek vezérelte hivatal nélküli hírkorlátozásra, a tágabb értelemben vett cenzúrára is.

Az ezzel járó egyenlőtlenségek elkerülése érdekében a változatos műsorkínálat létrejöttét is kívánja elősegíteni a Médiatörvény.

                A rendszerváltás mellett a technológiai fejlődés is meglehetősen nagy változást idézett elő. Átalakította a társadalmi kommunikációt, így a médiarendszert is.

Magyarországra az internet a feltalálása után csupán hét évvel, 1990-re érkezett meg.

A World Wide Web térhódítása hazánkban is számtalan társadalmi, szociális, történelmi, kulturális folyamatot indított el.

A KSH kutatása szerint 2000-ben a magyar lakosság 7%-a számított internetezőnek, ez 2010-re elérte az 50-55%-ot. Tíz év alatt 43-48%-os növekedés.

http://www.loginet.hu/cikkek/usage

Hozzá kell tenni, hogy ezen adatok nem tartalmazzák a munkahely, illetve a telefonos e-vonalakat, illetve azok használóit, így csupán minimum értékek.

Az interaktivitás, az információs társadalom kialakulása, a megjelenő hírek mennyisége, minősége, archiválhatósága, időben, térben való szinte korlátlan hozzáférés, anonimitás és még számos általa nyújtott, új-azonban némileg veszélyes- lehetőség okán, egy jól átgondolt igen részletesen kidolgozott és kibontott, pontosan meghatározott szabályozási rendszerre volt szükség a megfelelő működés érdekében.

                Magyarország 2004. 05. 01-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Talán az egyik legfontosabb tényező a Médiatörvény módosítására, a jogharmonizáció követelménye. Ennek megfelelően hazánk jogrendszerének a közösségi joggal összeegyeztethetőnek kell lennie. Ennek alapja, hogy a csatlakozott országok törvényeit hasonlatossá kell tenni az integrációéval.

                A felsorolt, újonnan kialakult problematikák megoldására az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról (médiatörvény), már nem nyújtott megoldást. Elavulttá vált. Természetesen számos módosító rendelet próbálta pótolni a hiányosságokat, azonban ezek csak még átláthatatlanabbá tették a médiát szabályozó rendszert.

                Véleményem szerint e csokorba szedett indokok is bizonyítják, hogy a médiarendszer működésébe való állami beavatkozásra a piaci önszabályozó rendszer mellett, vagy ellenére is, de szükség van.

Azonban a szabályozásnak csak és kizárólag a társadalmi érdekeket kell szem előtt tartania.

A jogalkotásban-egészében és e részében egyaránt- az önös érdekek, a hatalmi törekvések, a korrupció, illetve a cenzúra megjelenésének minden lehetőségét ki kell zárni.

Annak megfigyelése, hogy ez milyen módon valósult meg a magyar gyakorlatban, egy következő részben kerül majd vizsgálatom középpontjába.

Kovács Cecília

               A cenzúra fogalmának számtalan és meglehetősen eltérő értelmezésével találkozhatunk. Ennek oka, az hogy a meghatározás megjelenése óta, maga a jelenség számtalan a kezdetitől eltérő helyen, társadalomban és módban ütötte fel a fejét. Függően az állami berendezkedéstől, a politikai rendszerektől, ezek hatalmi viszonyaitól, törekvéseitől, illetve ezen kitűzött cél érdekében alkalmazott eszközök típusaitól.

Ez esetben a sokszínűség azt eredményezte, hogy a laikus olvasó eltéved a rendszerek és kontextusok labirintusában.

A következőkben kísérletet teszek arra, hogy egy térképet vázoljak fel az eligazodáshoz.

                A politikai cenzúra során a vezető hatalom szelektációt hajt végre az információk tekintetében. Ez esetben a szűrés oka maga a felügyeleti szerv számára kellemetlen vagy esetlegesen negatív következményekkel járó tények és adatok kiszivárgásának elkerülése.

Ezen típushoz kapcsolódó téves tézisek:

Számtalan helyen találkozhatunk a kifejezésnek abban a pontatlan kontextusában, mely szerint nem korlátozódik csupán bizonyos információk tiltására, beleérthető meghatározott dolgok közlésére való felszólítás, nyomásgyakorlás is.

Ezzel vitatkoznék. Ha a gyakorlatban megtiltják valamely tények közlését, és ezzel párhuzamosan meghatározzák, hogy mivel töltsék ki a keletkezett űrt, az nem tartozik a cenzúra fogalmi körébe. A kontroll, tiltás és nem felszólítás.

                Gazdasági cenzúra során a cenzor szerepét a gazdasági érdekeltséggel rendelkező szerkesztő vagy kiadó tulajdonos tölti be. Ez esetben az információs lakat felkerülésének oka a hirdetők, olvasók, befektetők, politikai elitek nemtetszésének és az ebből adódható kellemetlenségek elkerülése.

A hiba ez esetben az, hogy gyakran a fogalmat kiterjesztik. El kell különíteni azt, ami azért nem jelenik meg, mert érdektelen, attól, ha valami azért nem kerül nyomtatásba, mert ütközik a cég, főszerkesztő, stb. érdekeltségeivel.

Tehát nem összekeverendő az érdektelenség és az érdekeltség.

Ezt a válfajt gyakran házasítják a- későbbiekben kifejtésre kerülő- Én cenzúrával, ennek okán fontos megjegyezni, hogy e típusnál egyaránt figyelembe kell venni a hír-, a véleményközlő, illetve - e kettő kombinációját- a hír és véleményközlő információkat is.

Tehát az objektíveket és a szubjektíveket egyaránt, azonban a kizárólag egyénieket nem.

                Ennek válfajaként jött létre az azóta különvált Ön-, vagy Én cenzúra.

Ezen típus lényege, hogy az egyén saját maga dönt arról, hogy nem hoz nyilvánosságra információt.

Ebben az esetben a vélemény lakat felkerülésének oka valamilyen valós, vagy vélt fenyegetettség.

Tehát a cenzor közvetlenül az egyén belső hangja, közvetett módon viszont a hierarchiában az indivídum fölött elhelyezkedő hatalom.

A „második hang” automatikus reakciójaként vészhelyzetre figyelmeztet, illetve sokszor tudat alatt hárítja is azt.

Ebben a változatban a vélemény és a meggyőződéssel kombinált hírt közlő ismeretek megosztását, visszafojtását vesszük számba.

Tehát azokat, amelyek szubjektívek, vagy ilyen elemeket tartalmaznak.

                A Társadalmi cenzúra esetén a csoport elszigeteli azokat a meglátásokat, amelyek a tömegekkel szemben kisebbségben vannak, a vélekedés helyességének lehetőségét kizárva. Elisabeth Noelle-Neumann hallgatási spirál modellje az amely, legátláthatóbban magyarázza e típus logikáját. Vélhetően ennek következtében nem találkoztam téves fogalomértelmezéssel e cenzúravariánsnál.

(Elisabeth Noelle -Naumann- Hallgatási spirál elmélet, letöltve: 2010.11.17, http://ktnye.akti.hu/index.php/Hallgat%C3%A1s_spir%C3%A1lja )

                Reményeim szerint az avatatlan olvasó ezt a tipológiát olvasván egyszerűen és logikusan meg tudja különböztetni azokat a cenzúratípusokat melyekkel, sajnos mindmáig találkozhat.

Kovács Cecília

A cenzúra sérti a szabadságot!