A rendszerváltás hatalmas mértékben átalakította a médiapolitikát és a médiapiacot egyaránt. A megváltozott viszonyok, igények, kapcsolati rendszer, új kölcsönhatásokat és ebből következő eseteket eredményeztek, amelyek indokolttá tették a médiajog újragondolását, kiterjesztését, a meglévő paragrafusok módosítását.
A Kádár korszakban (1956-1988) lévő, jellemzően elnyomó irányítás folyamatos enyhülésével a piac egyre szabadabbá vált. Lassú átalakulás eredményeként önigazgató rendszerré változott.
A magyar közszolgálati média a kereskedelmi csatornák 1997-es megjelenésétől kezdve, akkor még radikálisan, majd később egyre kisebb arányban, de fokozatosan háttérbe szorult.
http://index.hu/kultur/media/top100/. Letöltve: 2011.07.28. 15: 23.
A nézők elvándorlása a hirdetők átpártolását eredményezte. Ennek hatására a saját bevételek szintén nagymértékben csökkentek, a műsorok minőségével párhuzamosan. A közszolgálati média teljesen a perifériára szorult és mindmáig ott is maradt.
Ezen folyamat visszafordítására tesz elvben kísérletet az új médiatörvény.
Az újonnan megalakult Magyar Nemzeti Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elsődleges feladatának tekinti tehát a közszolgálati média szerepének, társadalmi hatásának, jelentőségének, minőségének, társadalom felé felelős gyakorlatának növelését.
Az anyagilag, csatorna és műsorkínálat szempontjából folyamatosan gyarapodó kereskedelmi médiumok Magyarországon, jellemzően kevés tulajdonos kezében összpontosulnak. Ez azt eredményezi, hogy az új belépőknek sokkal nagyobb pénzügyi ráfordításra van szükségük, hogy fel tudják venni a versenyt a veteránnak számító médiabirodalmakkal.
Amennyiben rendelkeznek megfelelő anyagi hátérrel, akkor sem biztos, hogy hosszútávon képesek lesznek azt a színvonalat, műsorkínálatot hozni, mint a jóval nagyobb tapasztalatot, biztonságot, kapcsolati rendszert élvező társaik.
A tulajdonkoncentráció másik hátránya, hogy a hírek jó részét is ezek a cégek birtokolják, hiszen nekik van akkora nézettségük, olvasottságuk, amelyet a hirdetni kívánó cégek kertesnek, célközönségük elérése érdekében.
Ez által ők diktálják a piaci árszínvonalat, melyet bátran felemelhetnek, illetve lecsökkenthetnek addig, amely szinten már a kis cégek nem tudják velük tartani a versenyt.
A kevés szereplős piac révén az információtovábbítási verseny is alábbhagy. Lehetőség nyílik az önös érdek vezérelte hivatal nélküli hírkorlátozásra, a tágabb értelemben vett cenzúrára is.
Az ezzel járó egyenlőtlenségek elkerülése érdekében a változatos műsorkínálat létrejöttét is kívánja elősegíteni a Médiatörvény.
A rendszerváltás mellett a technológiai fejlődés is meglehetősen nagy változást idézett elő. Átalakította a társadalmi kommunikációt, így a médiarendszert is.
Magyarországra az internet a feltalálása után csupán hét évvel, 1990-re érkezett meg.
A World Wide Web térhódítása hazánkban is számtalan társadalmi, szociális, történelmi, kulturális folyamatot indított el.
A KSH kutatása szerint 2000-ben a magyar lakosság 7%-a számított internetezőnek, ez 2010-re elérte az 50-55%-ot. Tíz év alatt 43-48%-os növekedés.
http://www.loginet.hu/cikkek/usage
Hozzá kell tenni, hogy ezen adatok nem tartalmazzák a munkahely, illetve a telefonos e-vonalakat, illetve azok használóit, így csupán minimum értékek.
Az interaktivitás, az információs társadalom kialakulása, a megjelenő hírek mennyisége, minősége, archiválhatósága, időben, térben való szinte korlátlan hozzáférés, anonimitás és még számos általa nyújtott, új-azonban némileg veszélyes- lehetőség okán, egy jól átgondolt igen részletesen kidolgozott és kibontott, pontosan meghatározott szabályozási rendszerre volt szükség a megfelelő működés érdekében.
Magyarország 2004. 05. 01-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Talán az egyik legfontosabb tényező a Médiatörvény módosítására, a jogharmonizáció követelménye. Ennek megfelelően hazánk jogrendszerének a közösségi joggal összeegyeztethetőnek kell lennie. Ennek alapja, hogy a csatlakozott országok törvényeit hasonlatossá kell tenni az integrációéval.
A felsorolt, újonnan kialakult problematikák megoldására az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról (médiatörvény), már nem nyújtott megoldást. Elavulttá vált. Természetesen számos módosító rendelet próbálta pótolni a hiányosságokat, azonban ezek csak még átláthatatlanabbá tették a médiát szabályozó rendszert.
Véleményem szerint e csokorba szedett indokok is bizonyítják, hogy a médiarendszer működésébe való állami beavatkozásra a piaci önszabályozó rendszer mellett, vagy ellenére is, de szükség van.
Azonban a szabályozásnak csak és kizárólag a társadalmi érdekeket kell szem előtt tartania.
A jogalkotásban-egészében és e részében egyaránt- az önös érdekek, a hatalmi törekvések, a korrupció, illetve a cenzúra megjelenésének minden lehetőségét ki kell zárni.
Annak megfigyelése, hogy ez milyen módon valósult meg a magyar gyakorlatban, egy következő részben kerül majd vizsgálatom középpontjába.
Kovács Cecília
