http://szabademberek.nolblog.hu/archives/2011/09/13/Azert_a_viz_az_ur/
Vajon mi kell még ahhoz, hogy az emberek kicsit távolabb lássanak a mindennapok problémáin és megpróbálják nem úgy szemlélni a dolgokat, mint indivídumok, hanem mint a Magyar Nemzet fiai és lányai?
Kit érdekel, hogy mi lesz a következő Való Világban, hogy Dundika terhes-e ismét, hogy ki SP szerelme, hogy Lagzi Lajcsi ismét meghízott, hogy Alekosz valóban homoszexuális-e, hogy milyen új autót hozott ki a Ferrari, hogy mi a legújabb őszi/téli divat akkor, amikor az Hazánk és a Jövőnk romokban hever?
Minden nap dolgozunk. Pénzt keresünk. Költünk. Költünk light kólára, sörre, hamburgerre, cigarettára, fodrászra, szoláriumra, edzőteremre, Adidas cipőre, plazma tévére, hifire, iPodra, iPhonera, egyiptomi utazásra, kocsira, lakásra.....**arokra.
Fontosak lesznek-e ezek, akkor, amikor az ország több mint felének nem lesz mit ennie, nem lesz hol álomra hajtani a fejét? A másik felének, akiknek hatalmas villáik vannak Budán, vagy ki tudja hol, talán igen. De mi lesz a kis emberekkel?
Azokkal, akik évekig szenvednek a hiteleik visszafizetésével? Azokkal, akik a nyugdíjukból nem tudnak megélni, ezért hétvégente lopott gyümölcsöt árulnak a piacon? Azokkal, akik bandákba verődve járják az utcákat, hogy tárcákat és táskákat lopjanak, remélve, hogy legalább annyi pénzt találnak benne, hogy az aznapi ételre, italra elegendő legyen? Azokkal az idősekkel akik betegen, vizsgálatra várva órákat töltenek a kórházak váróiban? Azokkal, akik erdőszéleken építenek maguknak szemétből házakat? Azokkal a fekete és szürke munkásokkal, akiket a főnökük hónapok óta hiteget a bérük kifizetésével? Azokkal, akik elmenekülnek idegen Országokba szerencsét próbálni? Azokkal, akik rettegnek az állásuk elvesztésétől, ezért félnek betegszabadságra menni? Azokkal, akik minden hónapban segélyért állnak sorba? Azokkal, akik rég nem látott barátaikat keresik fel egy kis kölcsönért? Velünk?
