Who censors the censors? (J. Rotten)
A cenzúra csak látszólag szolgál a szabad szólás elfojtására; valódi célja a szabad gondolkodás korlátozása. A mindenkori cenzor megkérdőjelezi a polgárok ítélőképességét, kiskorúnak tekinti őket. Magának vindikálja a jogot, hogy helyettük döntse el: mit helyes és mit helytelen kimondani vagy meghallgatni. Cenzúrához az a hatalom folyamodik, amely tart az ismeretek és a vélemények sokszínűségétől; az a hatalom, amely tehát saját polgáraitól fél.
A cenzor érzi, hogy a cenzúrát legitimálnia kell, ezért indokot keres. Mindegy, hogy a „közerkölcs”, a „jó ízlés” vagy a „közösség” védelmére, az „emberek” akaratára, vagy éppen a Biblia parancsára hivatkozik, a lényeg mindig ugyanaz: valamilyen „szentséget” állít szembe a szabad szólás profanitásával. Valamilyen szentséget, tabut, amit – szerinte – senkinek sincs joga megkérdőjelezni.
De ki dönti el, hogy jogos-e a cenzúra? Ki dönti el, hogy a cenzornak igaza van-e? Ki cenzúrázza a cenzort?
A cenzornak sosincs igaza. Mert bármire hivatkozzon is, döntése mindig önkényes: az állam, az egyház vagy a saját kasztja értékrendjét univerzalizálja. Egyes emberek vagy csoportok értékrendjét a többié fölé emeli, ezzel pedig a politikai egyenlőség elvét sérti meg. A cenzúra összeegyeztethetlen az önrendelkezés jogával és a demokratikus politikai berendezkedés elvével.
Ahogy e blog fiatal ötletgazdája találóan írta: a cenzúra sérti a szabadságot.
Bajomi-Lázár Péter
