Március 15-én, a Magyar Sajtó Napján lépett életbe az új polgári törvénykönyv, amely szerint már nem csak egy fénykép nyilvánosságra hozatalához, de az elkészítéséhez is szükséges a rajta szereplők hozzájárulása. A törvény ugyanakkor kimondja: közszereplőtől vagy tömegrendezvény résztvevőjétől egyikhez sem kell engedélyt kérni. Egyes fotósok szerint a hír sajtókommunikációja többet árt a szakmának, mint maga a törvény.
Míg korábban csak „képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához” volt szükség az érintett személy hozzájárulására, addig a 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk. szerint már „képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges” (kiemelés: a szerk.). A törvény tavalyi megszavazása és mostani hatályba lépése között a teljes fotós szakma és több jogvédő szervezet tiltakozott a túlzott szigor miatt, ennek ellenére semmilyen változás nem történt az ügyben.
A Főszerkesztők Fóruma 2013. június 10-én kerekasztal-beszélgetéstszervezett a témában, ahol hangsúlyozták: a közösség érdekeivel ellentétesnek tartják a Kúriának azt a jogegységi döntését, amely megerősíti azt az ítélkezési gyakorlatot, melynek értelmében a szolgálatot teljesítő rendőröket csak a hozzájárulásukkal lehet fotózni. Dr. Székely László jogász, az új polgári törvénykönyv megalkotásáért felelős miniszteri biztos akkor úgy reagált: „pusztán az amúgy is bevett gyakorlat törvényi rögzítéséről van szó”.
Dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke hasonló szellemben érvelt, a konferencián azt mondta: „a törvényre egyszerűen azért van szükség, mert az arcok kitakarásának kötelezettségéről szóló szabályozás ellenkezőjéről úgysem lehetne meggyőzni a bíróságot, azaz végeredményben a hasonló ügyeknek a bíróságon a törvény nélkül is ugyanez lett volna a kimenetele. Az új Ptk. viszont segít abban, hogy egységesebb lehessen a bírói gyakorlat”. A tiltakozók szerint ugyanakkor a bírói gyakorlat már eddig is rossz volt, mert ez a szigor öncenzúrához és megélhetési perek dömpingjéhez vezethet.
Amit szabad, és amit nem
Az új Ptk. szerint: „A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen (…) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése. (...) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén”.
Bánkuti András, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának elnöke az új törvényről szólva hatályba lépése előtt egy nappal az Indexnek aztmondta: „arra kell készülni március 15. után, hogy erre szakosodott ügyvédek fogják hívogatni a sajtófotókon megjelenő embereket, és győzködik majd őket arról, hogy pereljenek”, mert a törvény szerint még csak sérelemnek sem kell történnie a per megnyeréséhez. Hiszen ha a bíróság megállapítja a képmáshoz való jog megsértését, a fotóalany úgynevezett sérelemdíjat követelhet, ehhez pedig az új Ptk. szerint „a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges”. „Ha én épp a Nemzeti Múzeumot fényképezem, és ön besétál a képbe, beperelhet érte, és kérhet pénzt” – mondta az Indexnek Bánkuti, aki szerint „a fotósoknak óvatosabbaknak kell majd lenniük, és nehezedni fog a helyzetük”. A sérelemdíj követeléséhez elméletileg a fotó publikálása sem szükséges, noha enélkül a sértett nyilván nehezen bizonyíthatná a kép elkészültét, márpedig erre ő lenne köteles.
Az Index felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a törvény szerint a fotózáshoz való hozzájárulásnak számít a „ráutaló magatartás”, azaz a kép készítésének észrevétele és a tiltakozás hiánya is, mégis nehéz meghatározni, mi számít ilyennek. „Bánkuti szerint eddig is vesztettek pereket úgy fotográfusok, hogy szerintük egyértelműen megvolt a ráutaló magatartás, például az alany egyenesen belenézett a kamerába” – írja az Index, felidézve egy pert, amely révén a bíróság „800 ezer forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg annak a vasutasnak, aki utólag, miután adásba került, megbánta, hogy beszélgetett a riporterrel egy sztrájk alatt. A vasutas azt állította: nem tudta, hogy felveszik, amit mond, a tévé nem tudta bizonyítani az ellenkezőjét”.
Noha a bírói gyakorlat szerint a közszereplés és a tömegrendezvények eddig is kivételes esetnek számítottak a fotók jogszerű nyilvánosságának megítélésében, a törvény szövegébe mindez csak most került bele. – A tömegfelvétel fogalma ugyanakkor még tisztázásra vár – jegyezte meg szakértő forrásunk. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium cikkünk alatt közölt állásfoglalása szerint a lényeg, hogy a képen ne egyes egyének legyenek hangsúlyosak, hanem a tömeg maga.
Hisztériakeltés?
Az új Ptk. bevezetésének napján egy hivatásos fotós az eMasának elmondta: miközben az utcán fotózott, egy nő – akinek egyébként csak a háta látszott a felvételen – arra hivatkozva szólította fel a fényképezés abbahagyására, hogy „olvasta az Indexen”, hogy ezt már megteheti. A nőt a fotósnak az a rögtönzött észrevétele sem nyugtatta meg, hogy korábban is lehetősége lett volna a hozzájárulás megtagadására.
A Magyar Sajtófotó Pályázaton díjazott, többek közt a Reuters és a Europress hírügynökségeknek is fotózó Völgyi Attila szerint több kárt okoz a sajtó „hisztériakeltése”, mint maga a törvény. Mint blogjábanemlékeztet, az 1992 óta létező törvényszöveg szerint is személyes adatnak számított a képmás, márpedig az akkori törvény szerint „Személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul”. Völgyi szerint „annyi történt, hogy amit eddig két külön törvény szabályozott, az most egymás alá került ugyanabba a törvénybe”.
Völgyi szerint a sajtónak inkább azt volna érdemes feszegetnie, hogy „miért nem akarják a törvényhozók továbbra sem, hogy a rendőrökfényképezhetők legyenek? Miközben az új törvényt előkészítő szakemberek szerint is fotózhatónak kellene lennie a rendőröknek. A beterjesztett törvény állítólag tartalmazott is ilyen rendelkezést, de a végszavazás végül enélkül fogadta el az új PTK-t”.
Völgyi hozzátette: „attól, hogy joga van megtiltani a fotó elkészítését, megakadályozni senkinek nincs joga – a rendőrnek sem. Legfeljebb eltakarhatja az arcát, vagy a géped elé tarthatja a kezét, de hozzá(d) nem érhet, fizikailag nem akadályozhatja meg a kép elkészítését és legfeljebb kérheti a kép törlését”.
A Főszerkesztők Fóruma 2013. június 10-én kerekasztal-beszélgetéstszervezett a témában, ahol hangsúlyozták: a közösség érdekeivel ellentétesnek tartják a Kúriának azt a jogegységi döntését, amely megerősíti azt az ítélkezési gyakorlatot, melynek értelmében a szolgálatot teljesítő rendőröket csak a hozzájárulásukkal lehet fotózni. Dr. Székely László jogász, az új polgári törvénykönyv megalkotásáért felelős miniszteri biztos akkor úgy reagált: „pusztán az amúgy is bevett gyakorlat törvényi rögzítéséről van szó”.
Dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke hasonló szellemben érvelt, a konferencián azt mondta: „a törvényre egyszerűen azért van szükség, mert az arcok kitakarásának kötelezettségéről szóló szabályozás ellenkezőjéről úgysem lehetne meggyőzni a bíróságot, azaz végeredményben a hasonló ügyeknek a bíróságon a törvény nélkül is ugyanez lett volna a kimenetele. Az új Ptk. viszont segít abban, hogy egységesebb lehessen a bírói gyakorlat”. A tiltakozók szerint ugyanakkor a bírói gyakorlat már eddig is rossz volt, mert ez a szigor öncenzúrához és megélhetési perek dömpingjéhez vezethet.
Amit szabad, és amit nem
Az új Ptk. szerint: „A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen (…) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése. (...) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén”.
Bánkuti András, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának elnöke az új törvényről szólva hatályba lépése előtt egy nappal az Indexnek aztmondta: „arra kell készülni március 15. után, hogy erre szakosodott ügyvédek fogják hívogatni a sajtófotókon megjelenő embereket, és győzködik majd őket arról, hogy pereljenek”, mert a törvény szerint még csak sérelemnek sem kell történnie a per megnyeréséhez. Hiszen ha a bíróság megállapítja a képmáshoz való jog megsértését, a fotóalany úgynevezett sérelemdíjat követelhet, ehhez pedig az új Ptk. szerint „a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges”. „Ha én épp a Nemzeti Múzeumot fényképezem, és ön besétál a képbe, beperelhet érte, és kérhet pénzt” – mondta az Indexnek Bánkuti, aki szerint „a fotósoknak óvatosabbaknak kell majd lenniük, és nehezedni fog a helyzetük”. A sérelemdíj követeléséhez elméletileg a fotó publikálása sem szükséges, noha enélkül a sértett nyilván nehezen bizonyíthatná a kép elkészültét, márpedig erre ő lenne köteles.
Az Index felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a törvény szerint a fotózáshoz való hozzájárulásnak számít a „ráutaló magatartás”, azaz a kép készítésének észrevétele és a tiltakozás hiánya is, mégis nehéz meghatározni, mi számít ilyennek. „Bánkuti szerint eddig is vesztettek pereket úgy fotográfusok, hogy szerintük egyértelműen megvolt a ráutaló magatartás, például az alany egyenesen belenézett a kamerába” – írja az Index, felidézve egy pert, amely révén a bíróság „800 ezer forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg annak a vasutasnak, aki utólag, miután adásba került, megbánta, hogy beszélgetett a riporterrel egy sztrájk alatt. A vasutas azt állította: nem tudta, hogy felveszik, amit mond, a tévé nem tudta bizonyítani az ellenkezőjét”.
Noha a bírói gyakorlat szerint a közszereplés és a tömegrendezvények eddig is kivételes esetnek számítottak a fotók jogszerű nyilvánosságának megítélésében, a törvény szövegébe mindez csak most került bele. – A tömegfelvétel fogalma ugyanakkor még tisztázásra vár – jegyezte meg szakértő forrásunk. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium cikkünk alatt közölt állásfoglalása szerint a lényeg, hogy a képen ne egyes egyének legyenek hangsúlyosak, hanem a tömeg maga.
Hisztériakeltés?
Az új Ptk. bevezetésének napján egy hivatásos fotós az eMasának elmondta: miközben az utcán fotózott, egy nő – akinek egyébként csak a háta látszott a felvételen – arra hivatkozva szólította fel a fényképezés abbahagyására, hogy „olvasta az Indexen”, hogy ezt már megteheti. A nőt a fotósnak az a rögtönzött észrevétele sem nyugtatta meg, hogy korábban is lehetősége lett volna a hozzájárulás megtagadására.
A Magyar Sajtófotó Pályázaton díjazott, többek közt a Reuters és a Europress hírügynökségeknek is fotózó Völgyi Attila szerint több kárt okoz a sajtó „hisztériakeltése”, mint maga a törvény. Mint blogjábanemlékeztet, az 1992 óta létező törvényszöveg szerint is személyes adatnak számított a képmás, márpedig az akkori törvény szerint „Személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul”. Völgyi szerint „annyi történt, hogy amit eddig két külön törvény szabályozott, az most egymás alá került ugyanabba a törvénybe”.
Völgyi szerint a sajtónak inkább azt volna érdemes feszegetnie, hogy „miért nem akarják a törvényhozók továbbra sem, hogy a rendőrökfényképezhetők legyenek? Miközben az új törvényt előkészítő szakemberek szerint is fotózhatónak kellene lennie a rendőröknek. A beterjesztett törvény állítólag tartalmazott is ilyen rendelkezést, de a végszavazás végül enélkül fogadta el az új PTK-t”.
Völgyi hozzátette: „attól, hogy joga van megtiltani a fotó elkészítését, megakadályozni senkinek nincs joga – a rendőrnek sem. Legfeljebb eltakarhatja az arcát, vagy a géped elé tarthatja a kezét, de hozzá(d) nem érhet, fizikailag nem akadályozhatja meg a kép elkészítését és legfeljebb kérheti a kép törlését”.
„A KIM reagálása a képmáshoz való jogot érintő sajtóhíresztelésekre”
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága Sajtó Osztályának 2014. március 17-én, az MTI nyomán, fenti címmel kiadott állásfoglalása, teljes terjedelmében, változtatások nélkül:
A sajtóban megjelent téves állításokkal szemben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy nem változik a sajtófotó készítésének szabályozása az új Ptk. - ban, csupán a megszilárdult bírói gyakorlat került bele az új kódexbe. Az újonnan hatályba lépett kódex csak pontosítja a képmáshoz való jogok megsértésének korábbi Ptk. szerinti megfogalmazását. A korábbi szabályozás szerint "a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés". A "bármiféle visszaélés" fordulatot a bírói gyakorlat régóta úgy értelmezi, hogy abba a képmás, hangfelvétel engedély nélküli elkészítése is beletartozik, és nem csak az engedély nélküli nyilvánosságra hozatal. Az új Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései ezt a bírói gyakorlatot hivatottak törvényi szinten rögzíteni. Az új kódex személyiségi jogokra vonatkozó részének szerzője Székely László, az alapvető jogok jelenlegi biztosa volt. A korábbi miniszteri biztos korábban már több olyan szakmai fórumon is képviseltette magát, ahol a szakma képviselői lehetőséget kaptak véleményük kifejtésére és megvitatására.
A képmás, hangfelvétel elkészítése akkor jogszerű, ha az érintett hozzájárult, ám ez a hozzájárulás nincs alakisághoz kötve az új Ptk. szerint, történhet ráutaló magatartással is. Az új Ptk. kodifikálja azt a bírói gyakorlatot is, mely szerint nem csupán nyilvános közéleti szereplés, hanem tömegfelvétel készítése és nyilvánosságra hozatala, felhasználása is olyan magatartás, amelynek jogszerűsége nem feltételezi az érintettek hozzájárulását. A tömeg fogalmát az új Ptk. nem definiálja, a bírói gyakorlat szerint tömegfelvételnek számít, ha az ábrázolás módja nem egyéni, az egyes résztvevők nem elkülönülten jelennek meg a felvételen, hanem tömegként. Nyilvános eseményről szóló vagy nyilvános helyen készült tudósítás kapcsán azonban a bírói gyakorlat értelmében sincs lehetőség arra, hogy a felvétel a tömegből külön is kiemelve, egyéniesítve mutasson be egy-egy résztvevőt a hozzájárulása nélkül.
A fentiek alapján kijelenthető, hogy téves az az állítás, amely szerint „...ha valaki belesétál a képünkbe, miközben fotózunk, akkor lényegében mi sértünk vele törvényt”, ugyanis az akaratlan, vétlen magatartást a polgári jog nem szankcionálja.
A sajtóban megjelent téves állításokkal szemben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy nem változik a sajtófotó készítésének szabályozása az új Ptk. - ban, csupán a megszilárdult bírói gyakorlat került bele az új kódexbe. Az újonnan hatályba lépett kódex csak pontosítja a képmáshoz való jogok megsértésének korábbi Ptk. szerinti megfogalmazását. A korábbi szabályozás szerint "a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés". A "bármiféle visszaélés" fordulatot a bírói gyakorlat régóta úgy értelmezi, hogy abba a képmás, hangfelvétel engedély nélküli elkészítése is beletartozik, és nem csak az engedély nélküli nyilvánosságra hozatal. Az új Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései ezt a bírói gyakorlatot hivatottak törvényi szinten rögzíteni. Az új kódex személyiségi jogokra vonatkozó részének szerzője Székely László, az alapvető jogok jelenlegi biztosa volt. A korábbi miniszteri biztos korábban már több olyan szakmai fórumon is képviseltette magát, ahol a szakma képviselői lehetőséget kaptak véleményük kifejtésére és megvitatására.
A képmás, hangfelvétel elkészítése akkor jogszerű, ha az érintett hozzájárult, ám ez a hozzájárulás nincs alakisághoz kötve az új Ptk. szerint, történhet ráutaló magatartással is. Az új Ptk. kodifikálja azt a bírói gyakorlatot is, mely szerint nem csupán nyilvános közéleti szereplés, hanem tömegfelvétel készítése és nyilvánosságra hozatala, felhasználása is olyan magatartás, amelynek jogszerűsége nem feltételezi az érintettek hozzájárulását. A tömeg fogalmát az új Ptk. nem definiálja, a bírói gyakorlat szerint tömegfelvételnek számít, ha az ábrázolás módja nem egyéni, az egyes résztvevők nem elkülönülten jelennek meg a felvételen, hanem tömegként. Nyilvános eseményről szóló vagy nyilvános helyen készült tudósítás kapcsán azonban a bírói gyakorlat értelmében sincs lehetőség arra, hogy a felvétel a tömegből külön is kiemelve, egyéniesítve mutasson be egy-egy résztvevőt a hozzájárulása nélkül.
A fentiek alapján kijelenthető, hogy téves az az állítás, amely szerint „...ha valaki belesétál a képünkbe, miközben fotózunk, akkor lényegében mi sértünk vele törvényt”, ugyanis az akaratlan, vétlen magatartást a polgári jog nem szankcionálja.
eMasa
