A televíziós iparág a végét járja, a magyar kormány tehát feleslegesen ölt rengeteg energiát és pénzt a köztévé elfoglalásába. A fiatalokat a hagyományos közszolgálati eszközökkel lehetetlen megszólítani – érvelt több előadó is a közszolgálati média újragondolásának fontossága mellett, a sokszínű és demokratikus nyilvánosság érvényes és hatékony mintáit keresve a Szól a rádió 2.0. Facebook-csoport konferenciáján. Az eMasa tudósítása.
Nagy-Britanniában ma 1092, Franciaországban mintegy 500 televízió működik. Magyarországon, a helyi televíziókat is beleértve, ez a szám 555 – utalt a televíziós műsorkínálat bőségére Bajomi-Lázár PéterHomokot a sivatagba! - Tényleg kell nekünk közszolgálati televízió? címmel megtartott nyitó előadásában, hangsúlyozva, hogy az FM-rádiók, a műholdas csatornák és a digitalizáció révén a közmédia új kommunikációs és közpolitikai térbe került. Néhány példát, a dokumentumfilmekre, komolyzenére vagy gyerekműsorokra szakosodott csatornákat említve azt mondta, a kereskedelmi média a televíziós piacon lényegében lefedi a fogyasztók tematikus igényeit.
A téma liberális megközelítését preferálva a közpénzek elköltésének alternatív módjaként Finnország példáját ajánlotta a közönség figyelmébe: az északi országban az intézménytámogatás helyett a széles sávú internet-hozzáférést támogatja az állam. Az Egyesült Államok (intézmény helyett) közszolgálati tartalmat finanszírozó gyakorlatának említése mellett végül két közvetlen közmédia-párti érvet is megfogalmazott: a kereskedelmi tévék hírszolgáltatása nem pártatlan, másfelől, nemzetközi kutatások bizonyítják, azokban az országokban, ahol erős a közszolgálati média, ott közéleti kérdésekben tájékozottabbak az állampolgárok.
Hallgatói kérdésre válaszolva a kilencvenes évek magyarországi médiaháborújáról önálló kötetet is jegyző, ma elsősorban az Oxfordi Egyetemen dolgozó médiakutató a közmédiáról folytatott szakmai viták lényeges problémájának nevezte, hogy „a közszolgálati média fogalmát a közérdekből szokták levezetni, ennek meghatározása pedig nem szakmai, hanem politikai kérdés”.
Állami finanszírozást, pártbefolyás nélkül
Vincze Ildikó médiajogász, a Médiajogfigyelő.hu szakmai vezetője A közmédia lopakodó átalakítása címmel a kézivezérelt magyarországi közmédia-rendszer, az intézményi struktúra ellenőrizhetetlen viszonyokat teremtő, radikális átalakításáról beszélt. A nemzetközi és hazai bírálatokat sorolva, emlékeztetett arra is, hogy az Alkotmánybíróság a közmédia függetlenségére vonatkozó indítványokról nem döntött.
Gálik Mihály közgazdász, médiakutató a közszolgálati újságírás értelme, ugyanakkor újraértelmezésének fontossága mellett érvelt, hangsúlyozva, hogy a public service broadcasting (PSB) elavult fogalma helyett ma már a public servie media (PSM) használatos, kifejezve a közösségi média társadalmi nyilvánosságban játszott, felértékelődött szerepét. A „jóféle céhes újságírás” megtermékenyítően hat a közösségi médiára – emelte ki Gálik – , de ez kölcsönös folyamat, a közmédia a mai, újraértékelt formájában elképzelhetetlen az utóbbi nélkül. Bajomi-Lázár Péter előadására utalva a Budapesti Corvinus Egyetem tanára elmondta: véleménye szerint a közmédia finanszírozásából az államot nem helyes kivonni. Ugyanakkor hangsúlyozta, semmi okát nem látja, hogy ne tartsa érvényesnek azt az 1992-es alkotmánybírósági értelmezést, mely szerint a közszolgálati műsorokra állami szervek, pártok meghatározó befolyást nem gyakorolhatnak.
Elviselhetetlen törzsi médiumok
György Péter esztéta, médiakritikus a közösségi média idealizálásától is óvó előadásában a köztelevíziózás legélesebb kritikáját fogalmazta meg. – A televíziós iparág pauperizálódott, innovatív erejét elvesztette. Minél feljebb nézzük a társadalmi hierarchiát és lejjebb a korfát, annál kevesebb tévénézőt találunk – figyelmeztetett az ELTE BTK tanára. A hazai viszonyokról szólva a Jobbik kreatív médiahasználatát emelte ki és arról beszélt, hogy a kormány értelmetlenül ölt rengeteg energiát és pénzt a közmédia elfoglalásába, amikor az a közönség figyelmének perifériájára szorult. A pontosság kedvéért hozzátette: a „törzsi” médiumok számára mindkét oldalon elviselhetetlenek, így az ATV és a Klubrádió is az.
Hammer Ferenc, az ELTE médiatanszékének Angliából, Skype-on jelentkező oktatója szerint a működő közmédiához konszenzus szükséges a politikai elitben, ha ez nincsen meg, akkor nincsen esélye a független közszolgálati média kialakulásának. Sőt, a politika működésének egyfajta lakmuszpapírja a közmédia állapota: amilyen elfogultságot, irányítottságot tükröz az államilag fenntartott média, olyan az aktuális politikai kultúra az adott országban.
Bayer Judit, a Zsigmond Király Főiskola docense ennél továbbmenve azt is kijelentette, hogy jelenleg mindegyik feltétele hiányzik a jól működő közmédiának Magyarországon. Bayer több Európa Tanács- és vonatkozó európai direktívát áttekintve arra jutott, hogy a hazai médiatörvény szembemegy a legtöbb uniós alapelvvel, mind a szabályozási, mind az intézményi-strukturális részeket illetően, egyebek mellett azért, mert politikailag befolyásoltak a felügyelő testületek és a tagokat sem plurális módon nevezik ki.
A médiajogász szerint általános társadalmi probléma, hogy az emberek nem értik, a közmédia az ő pénzükből nyújt sokszor használhatatlan hírszolgáltatást, ezt pedig valamilyen módon tudatosítani kellene a médiafogyasztókban.
Konszenzuskényszertől a konszenzus kiiktatásáig
Az ebédszünetet követően a szintén Skype-on, Pécsről bejelentkezőPolyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának oktatója úgy fogalmazott, annyit vár el a médiaszabályozástól, hogy biztosítsa a zavartalan munka lehetőségeit és átlátható szervezeti kereteket alakítson ki a közmédiában. Az egyes önálló közmédiumok autonómiájának megszüntetése akár még indokolható is a hatékonyság elvével Polyák szerint, az semmiképp sem elfogadható, ha az összevonás mögött csak politikai motivációk állnak. – Míg az 1996-os médiarendszer a konszenzuskényszer állapotát tükrözte, addig a jelenlegi csak a konszenzus fogalmának teljes kiiktatását mutatja – állapította meg a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője.
A szakember úgy látja, elfogadhatatlan, hogy továbbra sincsenek számszerű elvárások a köztévével szemben a tekintetben, hogy milyen típusú műsorból mennyi kerüljön adásba – annak ellenére, hogy ugyanezek az elvárások a kereskedelmi médiumok esetében pontosan meghatározottak.
– Sehol sincsen a világon ingyenes nemzeti hírügynökség, kivéve Azerbajdzsánban – mondta el Vince Mátyás, az MTI volt elnöke, az Európai Hírügynökségek Szövetségének egykori alelnöke, aki előadásában – mely teljes terjedelmében olvasható az eMasán – az ingyenessé tett hírszolgáltatás káros következményeit vette számba. Azon túl, hogy nem EU-konform megoldás a „kormányközeli hírek előnyös helyzetbe hozása a hírpiacon adófizetői pénzből”, pénzügyileg is súlyosan kifogásolható döntés – érvelt Vince, aki az ingyenesség minőségromboló hatására is kitért, hozzátéve, hogy az elveiben és céljaiban homályos, politikai mellékzöngéktől sem mentes elbocsátások súlyos veszteségeket okoztak a közmédia szürkeállományában.
Mong Attila, a Szól a Rádió 2.0 Facebook-csoport egyik kezdeményezője, aki nemrég hagyta el az Origo szerkesztőségét, előadásában azt hangsúlyozta, olyan, hogy közszolgálati újságíró nem feltétlenül létezik, hiszen az újságírásnak mindenhol ugyanazokat az etikai normákat kell követnie, ha úgy tetszik, minden újságírás közszolgálat. Az utóbb idők botrányos köztévés ügyeit felidézve (a Cohn-Bendit- és Lomnici-ügytől az Obersovszky-féle Schmitt-interjúig) Mong kiemelte, hogy a közmédiának egy világos, jól áttekinthető és érthető, valamint a közönség igényeit szem előtt tartó etikai irányelvre volna szüksége, ami még ma sem áll rendelkezésre: nem világos, pontosan minek és hogyan kellene megfelelnie egy, a közmédiában dolgozó újságírónak.
Weyer Balázs, az Origo 2011 őszén távozott főszerkesztője, aki 1998 és 2001 között alelnöke volt a Közösségi Rádiók Világszövetségének, azt a kérdést vetette fel, hogy vajon a közösségi rádiózás kiválthatja-e az államilag finanszírozott közmédiát? Weyer szerint nem, mert bár a közösségi rádiók sok marginális réteget juttathatnak szóhoz és sok társadalmi problémát juttathatnak el a közbeszédbe – „töltik a tématölcsért” –, de a sok kis médium nem pótolhatja a méretgazdaságosabban működő, a témákat szisztematikusan gyűjtő és kibeszélő közmédiát.
Ugyanakkor az is igaz, említette meg Weyer, hogy minél nagyobb bajban van a sajtószabadság, annál nagyobb szerep juthat a kisközösségi rádióknak a pluralitás fenntartásában.
800 Ft / hó / állampolgár
– A Milla minden egyes posztjával annyi embert ér el, mint a hirado.hu – ezt már a délutáni szekció végén Bodó Balázs médiakutató, a BME oktatója mondta, aki a közmédia befolyását vesztő és a magyar adófizetők számára rendkívül drága intézményrendszerével az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport közösségi médiáját, hálózati kommunikációs modelljét állította szembe. Széky János újságíró A BBC-legenda címmel tartott előadást. Bár a BBC-t, a brit társadalomban való beágyazottsága és színvonalas teljesítménye alapján, Széky is elismerésre méltónak tartja, több szakmai konfliktus felidézésével azt mutatta be, hogy a közszolgálati etalonként tisztelt médiaintézmény félmúltja és jelene sem mentes az elfogult tudósításoktól.
A tanácskozás a világ köztelevízióinak műsoraiból válogatott vetítéssel zárult. Sipos Pál az összeállítást bevezetve azt mondta: – Kevés országnak van szüksége annyira jól működő közmédiára, mint Magyarországnak. Abban, hogy ma itt tartunk, a közmédia két évtizedes deficitjének jelentős szerepe van... Az, hogy nálunk a rendszerváltást követő húsz évben sem működött, nem jelenti azt, hogy ki kell dobni. Vannak jól működő példák, például Csehországban. Ott persze nem megostromolták, hanem megvédték a köztévé épületét – igyekezett érveket találni az MTV Kulturális Főszerkesztőségének egykori vezetője a közmédia intézményét övező, a konferencia hangulatát uraló szkepszissel szemben.
– Sok vagy kevés a közmédia 100 milliárdos költségvetési támogatása? – tette fel a kérdést a közönségnek Sipos Pál, majd gyorsan meg is válaszolta: – Mindössze 800 forint havonta állampolgáronként. Gondoljatok csak a mozijegyek árára, ez nem sok.
Folyt. köv. a Médiakutatóban és a Facebookon
A Köz, Szolgálat, Média című konferencia főszervezője Iványi Györgyvolt, moderátorként közreműködtek: Rózsa Péter, Bombera Krisztina ésRényi Pál Dániel újságírók.
A konferencia előadásaiból és hozzászólásaiból a Médiakutató folyóirat következő számában szerkesztett összeállítást közöl. Csillag Ádámvideóriportját a Facebookon publikálja.
György Péter, az ELTE Bölcsészettudományi Karának tanára és Rózsa Péter újságíró, az egyik moderátor [Fotó: MTI / Beliczay László]
A téma liberális megközelítését preferálva a közpénzek elköltésének alternatív módjaként Finnország példáját ajánlotta a közönség figyelmébe: az északi országban az intézménytámogatás helyett a széles sávú internet-hozzáférést támogatja az állam. Az Egyesült Államok (intézmény helyett) közszolgálati tartalmat finanszírozó gyakorlatának említése mellett végül két közvetlen közmédia-párti érvet is megfogalmazott: a kereskedelmi tévék hírszolgáltatása nem pártatlan, másfelől, nemzetközi kutatások bizonyítják, azokban az országokban, ahol erős a közszolgálati média, ott közéleti kérdésekben tájékozottabbak az állampolgárok.
Hallgatói kérdésre válaszolva a kilencvenes évek magyarországi médiaháborújáról önálló kötetet is jegyző, ma elsősorban az Oxfordi Egyetemen dolgozó médiakutató a közmédiáról folytatott szakmai viták lényeges problémájának nevezte, hogy „a közszolgálati média fogalmát a közérdekből szokták levezetni, ennek meghatározása pedig nem szakmai, hanem politikai kérdés”.
Állami finanszírozást, pártbefolyás nélkül
Vincze Ildikó médiajogász, a Médiajogfigyelő.hu szakmai vezetője A közmédia lopakodó átalakítása címmel a kézivezérelt magyarországi közmédia-rendszer, az intézményi struktúra ellenőrizhetetlen viszonyokat teremtő, radikális átalakításáról beszélt. A nemzetközi és hazai bírálatokat sorolva, emlékeztetett arra is, hogy az Alkotmánybíróság a közmédia függetlenségére vonatkozó indítványokról nem döntött.
Gálik Mihály közgazdász, médiakutató a közszolgálati újságírás értelme, ugyanakkor újraértelmezésének fontossága mellett érvelt, hangsúlyozva, hogy a public service broadcasting (PSB) elavult fogalma helyett ma már a public servie media (PSM) használatos, kifejezve a közösségi média társadalmi nyilvánosságban játszott, felértékelődött szerepét. A „jóféle céhes újságírás” megtermékenyítően hat a közösségi médiára – emelte ki Gálik – , de ez kölcsönös folyamat, a közmédia a mai, újraértékelt formájában elképzelhetetlen az utóbbi nélkül. Bajomi-Lázár Péter előadására utalva a Budapesti Corvinus Egyetem tanára elmondta: véleménye szerint a közmédia finanszírozásából az államot nem helyes kivonni. Ugyanakkor hangsúlyozta, semmi okát nem látja, hogy ne tartsa érvényesnek azt az 1992-es alkotmánybírósági értelmezést, mely szerint a közszolgálati műsorokra állami szervek, pártok meghatározó befolyást nem gyakorolhatnak.
Elviselhetetlen törzsi médiumok
György Péter esztéta, médiakritikus a közösségi média idealizálásától is óvó előadásában a köztelevíziózás legélesebb kritikáját fogalmazta meg. – A televíziós iparág pauperizálódott, innovatív erejét elvesztette. Minél feljebb nézzük a társadalmi hierarchiát és lejjebb a korfát, annál kevesebb tévénézőt találunk – figyelmeztetett az ELTE BTK tanára. A hazai viszonyokról szólva a Jobbik kreatív médiahasználatát emelte ki és arról beszélt, hogy a kormány értelmetlenül ölt rengeteg energiát és pénzt a közmédia elfoglalásába, amikor az a közönség figyelmének perifériájára szorult. A pontosság kedvéért hozzátette: a „törzsi” médiumok számára mindkét oldalon elviselhetetlenek, így az ATV és a Klubrádió is az.
Hammer Ferenc, az ELTE médiatanszékének Angliából, Skype-on jelentkező oktatója szerint a működő közmédiához konszenzus szükséges a politikai elitben, ha ez nincsen meg, akkor nincsen esélye a független közszolgálati média kialakulásának. Sőt, a politika működésének egyfajta lakmuszpapírja a közmédia állapota: amilyen elfogultságot, irányítottságot tükröz az államilag fenntartott média, olyan az aktuális politikai kultúra az adott országban.
Bayer Judit, a Zsigmond Király Főiskola docense ennél továbbmenve azt is kijelentette, hogy jelenleg mindegyik feltétele hiányzik a jól működő közmédiának Magyarországon. Bayer több Európa Tanács- és vonatkozó európai direktívát áttekintve arra jutott, hogy a hazai médiatörvény szembemegy a legtöbb uniós alapelvvel, mind a szabályozási, mind az intézményi-strukturális részeket illetően, egyebek mellett azért, mert politikailag befolyásoltak a felügyelő testületek és a tagokat sem plurális módon nevezik ki.
A médiajogász szerint általános társadalmi probléma, hogy az emberek nem értik, a közmédia az ő pénzükből nyújt sokszor használhatatlan hírszolgáltatást, ezt pedig valamilyen módon tudatosítani kellene a médiafogyasztókban.
Konszenzuskényszertől a konszenzus kiiktatásáig
Az ebédszünetet követően a szintén Skype-on, Pécsről bejelentkezőPolyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának oktatója úgy fogalmazott, annyit vár el a médiaszabályozástól, hogy biztosítsa a zavartalan munka lehetőségeit és átlátható szervezeti kereteket alakítson ki a közmédiában. Az egyes önálló közmédiumok autonómiájának megszüntetése akár még indokolható is a hatékonyság elvével Polyák szerint, az semmiképp sem elfogadható, ha az összevonás mögött csak politikai motivációk állnak. – Míg az 1996-os médiarendszer a konszenzuskényszer állapotát tükrözte, addig a jelenlegi csak a konszenzus fogalmának teljes kiiktatását mutatja – állapította meg a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője.
A szakember úgy látja, elfogadhatatlan, hogy továbbra sincsenek számszerű elvárások a köztévével szemben a tekintetben, hogy milyen típusú műsorból mennyi kerüljön adásba – annak ellenére, hogy ugyanezek az elvárások a kereskedelmi médiumok esetében pontosan meghatározottak.
Vince Mátyás [Fotó: MTI / Beliczay László]
– Sehol sincsen a világon ingyenes nemzeti hírügynökség, kivéve Azerbajdzsánban – mondta el Vince Mátyás, az MTI volt elnöke, az Európai Hírügynökségek Szövetségének egykori alelnöke, aki előadásában – mely teljes terjedelmében olvasható az eMasán – az ingyenessé tett hírszolgáltatás káros következményeit vette számba. Azon túl, hogy nem EU-konform megoldás a „kormányközeli hírek előnyös helyzetbe hozása a hírpiacon adófizetői pénzből”, pénzügyileg is súlyosan kifogásolható döntés – érvelt Vince, aki az ingyenesség minőségromboló hatására is kitért, hozzátéve, hogy az elveiben és céljaiban homályos, politikai mellékzöngéktől sem mentes elbocsátások súlyos veszteségeket okoztak a közmédia szürkeállományában.
Mong Attila, a Szól a Rádió 2.0 Facebook-csoport egyik kezdeményezője, aki nemrég hagyta el az Origo szerkesztőségét, előadásában azt hangsúlyozta, olyan, hogy közszolgálati újságíró nem feltétlenül létezik, hiszen az újságírásnak mindenhol ugyanazokat az etikai normákat kell követnie, ha úgy tetszik, minden újságírás közszolgálat. Az utóbb idők botrányos köztévés ügyeit felidézve (a Cohn-Bendit- és Lomnici-ügytől az Obersovszky-féle Schmitt-interjúig) Mong kiemelte, hogy a közmédiának egy világos, jól áttekinthető és érthető, valamint a közönség igényeit szem előtt tartó etikai irányelvre volna szüksége, ami még ma sem áll rendelkezésre: nem világos, pontosan minek és hogyan kellene megfelelnie egy, a közmédiában dolgozó újságírónak.
Weyer Balázs, az Origo 2011 őszén távozott főszerkesztője, aki 1998 és 2001 között alelnöke volt a Közösségi Rádiók Világszövetségének, azt a kérdést vetette fel, hogy vajon a közösségi rádiózás kiválthatja-e az államilag finanszírozott közmédiát? Weyer szerint nem, mert bár a közösségi rádiók sok marginális réteget juttathatnak szóhoz és sok társadalmi problémát juttathatnak el a közbeszédbe – „töltik a tématölcsért” –, de a sok kis médium nem pótolhatja a méretgazdaságosabban működő, a témákat szisztematikusan gyűjtő és kibeszélő közmédiát.
Ugyanakkor az is igaz, említette meg Weyer, hogy minél nagyobb bajban van a sajtószabadság, annál nagyobb szerep juthat a kisközösségi rádióknak a pluralitás fenntartásában.
800 Ft / hó / állampolgár
– A Milla minden egyes posztjával annyi embert ér el, mint a hirado.hu – ezt már a délutáni szekció végén Bodó Balázs médiakutató, a BME oktatója mondta, aki a közmédia befolyását vesztő és a magyar adófizetők számára rendkívül drága intézményrendszerével az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport közösségi médiáját, hálózati kommunikációs modelljét állította szembe. Széky János újságíró A BBC-legenda címmel tartott előadást. Bár a BBC-t, a brit társadalomban való beágyazottsága és színvonalas teljesítménye alapján, Széky is elismerésre méltónak tartja, több szakmai konfliktus felidézésével azt mutatta be, hogy a közszolgálati etalonként tisztelt médiaintézmény félmúltja és jelene sem mentes az elfogult tudósításoktól.
A tanácskozás a világ köztelevízióinak műsoraiból válogatott vetítéssel zárult. Sipos Pál az összeállítást bevezetve azt mondta: – Kevés országnak van szüksége annyira jól működő közmédiára, mint Magyarországnak. Abban, hogy ma itt tartunk, a közmédia két évtizedes deficitjének jelentős szerepe van... Az, hogy nálunk a rendszerváltást követő húsz évben sem működött, nem jelenti azt, hogy ki kell dobni. Vannak jól működő példák, például Csehországban. Ott persze nem megostromolták, hanem megvédték a köztévé épületét – igyekezett érveket találni az MTV Kulturális Főszerkesztőségének egykori vezetője a közmédia intézményét övező, a konferencia hangulatát uraló szkepszissel szemben.
– Sok vagy kevés a közmédia 100 milliárdos költségvetési támogatása? – tette fel a kérdést a közönségnek Sipos Pál, majd gyorsan meg is válaszolta: – Mindössze 800 forint havonta állampolgáronként. Gondoljatok csak a mozijegyek árára, ez nem sok.
Folyt. köv. a Médiakutatóban és a Facebookon
A Köz, Szolgálat, Média című konferencia főszervezője Iványi Györgyvolt, moderátorként közreműködtek: Rózsa Péter, Bombera Krisztina ésRényi Pál Dániel újságírók.
A konferencia előadásaiból és hozzászólásaiból a Médiakutató folyóirat következő számában szerkesztett összeállítást közöl. Csillag Ádámvideóriportját a Facebookon publikálja.
eMasa
