A központi hírcenzúra, a visszaállamosított közmédia tulajdonosi-szervezeti, az üzleti média szabályozási és gazdasági alávetése a médiatörvények módosítása után is érintetlen marad. Legalább ilyen nagy baj, hogy a magyar médiaipar elsődleges intézményi hiányosságai – amelyek miatt alávetése ily könnyen, a társadalom közönyétől és a szakmai önvédelem feladásától kísérve megtörténhetett – e törvényi korrekciók után is fennállnak majd – állítja a Népszabadság mai számában megjelent publicisztikájában Enyedi Nagy Mihály.
„Állami hatóságok, az állam ágazati törvényei, a piac szabályai és szabványai, licencek, normák, blanketták, a termeltetők és beszállítók, a munkáltatók szerződései, a munkavállalók képzése és képesítései, bértarifák, és az ágazati, valamint a vállalati kollektív szerződések, szakmai szervezetek, szakszervezetek, ágazati párbeszédbizottságok. A mi médiaiparunkban ezek az intézmények hiányoznak vagy kialakulatlanok, illetve jelentéktelenek – olvasható Enyedi Nagy MihályMédiaiparunk sebezhetőségének okai címmel a Népszabadság mai számában megjelent írásában. A szerző szerint, ha az említett intézményrendszer létezne, „kevéssé érvényesülne ily durván és közvetlenül a teljes ágazat politikai alávetése, s egy iparág intézményi fogyatékosságai nem eredményeznék az állampolgári alapjogok tartós sérelmét”.
A MÚOSZ elnökségének tagja hangsúlyozza:„Kiépült és tisztázott szereposztású intézmények esetén a társadalmi nyilvánosság teljesítőképessége és a hírek minősége is erősen javulna. A politikai nyilvánosság kinyitása, a demokrácia újjáépítése e nélkül elképzelhetetlen, s ez legalább olyan fontos, mint a törvényi keret teljes alkotmányos és szakmai korrekciója. Kompetens szakmai szervezet(ek)re van szükség, amelyek lefedik a minőségi újságírás fórumait, műhelyeit, s tagjaik között tudhatják a szakma nagyjait és az újságírók legtöbbjét.”
A médiában dolgozók összefogását, szervezettségének erősítését szorgalmazó írás szerzője viszonyításként megemlíti: az ötmilliós Finnországban 15 ezer tagja van a sajtószakszervezetnek, míg nálunk összesen mintegy 3 ezer.
A hiányzó ágazati kollektív szerződésnek a cég üzem nagysága miatt Enyedi Nagy szerint előképe lehetne az MTVA új kollektív szerződése, de erre a közmédiában működő tizenhárom szakszervezet megosztottsága miatt kevéssé van esély. Az eredményes tárgyaláshoz részben egyesülniük kellene, ez egyelőre három volt MTV-s szakszervezet esetében történt meg.
Ténylegesen működő ágazati párbeszédbizottságra lenne szükség, olyan intézményes fórumra, ahol a munkavállalókkal szemben ott ülnek a legnagyobb munkáltatók, az MTVA, az RTL, az Axel Springer, a Ringier, a Sanoma, a WAZ és a többiek is – érvel Enyedi Nagy, majd sietve hozzáteszi: „Ettől messze vagyunk.”
A magyar média szakmai-érdekképviseleti rendszerének hiányosságai, diszfunkciói mellett néhány biztató mozzanatra is felhívja a figyelmet a cikk. Említést tesz a MÚOSZ Hivatásunk a nyilvánosság címmel közzétett ambiciózus sajtónapi állásfoglalásáról, és az állam által kikényszerített társszabályozási modellel szemben formálódó önszabályozási kísérletről, a Főszerkesztők Fórumáról. A szólásszabadság hazai helyzetét, a médiapiaci jogkövetést és a közszolgálati média működését az állampolgári alapjogok bázisán ellenőrző és értékelő új intézményként üdvözli a Civil Média ügyvédeinek és a Magyar Médiafogyasztók Egyesülete törekvéseit.
Az elmúlt években kiépült a médiavilág jelenségeit követő független műhelyek, szakportálok világa – olvasható a cikkben, mely konkrét példaként hármat említ ezek közül: a MÚOSZ valaha Magyar Sajtó (a szakmában Masa) címmel ismert lapjának online örökösét, az eMasát, a Mérték Médiaelemző Műhely honlapját és a Szól a Rádió 2.0 Facebook-csoportot. E formák sokféle alapítványi, ösztöndíjas és szakmai aktivitással, pályázatokkal, ösztöndíjakkal, képzésekkel, kiadói gyakorlattal egészülhetnének ki, erre azonban még várni kell, vidéken különösen kevés a szakmai kapaszkodó – állapítja meg Enyedi Nagy Mihály, aki cikkét zárva kiemeli: „A szakmai és érdekvédelmi intézmények felélesztése, kiépítése nélkül nem lesz demokratikus nyilvánosság. A feladat fele ezen az oldalon van.”
A MÚOSZ elnökségének tagja hangsúlyozza:„Kiépült és tisztázott szereposztású intézmények esetén a társadalmi nyilvánosság teljesítőképessége és a hírek minősége is erősen javulna. A politikai nyilvánosság kinyitása, a demokrácia újjáépítése e nélkül elképzelhetetlen, s ez legalább olyan fontos, mint a törvényi keret teljes alkotmányos és szakmai korrekciója. Kompetens szakmai szervezet(ek)re van szükség, amelyek lefedik a minőségi újságírás fórumait, műhelyeit, s tagjaik között tudhatják a szakma nagyjait és az újságírók legtöbbjét.”
A médiában dolgozók összefogását, szervezettségének erősítését szorgalmazó írás szerzője viszonyításként megemlíti: az ötmilliós Finnországban 15 ezer tagja van a sajtószakszervezetnek, míg nálunk összesen mintegy 3 ezer.
A hiányzó ágazati kollektív szerződésnek a cég üzem nagysága miatt Enyedi Nagy szerint előképe lehetne az MTVA új kollektív szerződése, de erre a közmédiában működő tizenhárom szakszervezet megosztottsága miatt kevéssé van esély. Az eredményes tárgyaláshoz részben egyesülniük kellene, ez egyelőre három volt MTV-s szakszervezet esetében történt meg.
Ténylegesen működő ágazati párbeszédbizottságra lenne szükség, olyan intézményes fórumra, ahol a munkavállalókkal szemben ott ülnek a legnagyobb munkáltatók, az MTVA, az RTL, az Axel Springer, a Ringier, a Sanoma, a WAZ és a többiek is – érvel Enyedi Nagy, majd sietve hozzáteszi: „Ettől messze vagyunk.”
A magyar média szakmai-érdekképviseleti rendszerének hiányosságai, diszfunkciói mellett néhány biztató mozzanatra is felhívja a figyelmet a cikk. Említést tesz a MÚOSZ Hivatásunk a nyilvánosság címmel közzétett ambiciózus sajtónapi állásfoglalásáról, és az állam által kikényszerített társszabályozási modellel szemben formálódó önszabályozási kísérletről, a Főszerkesztők Fórumáról. A szólásszabadság hazai helyzetét, a médiapiaci jogkövetést és a közszolgálati média működését az állampolgári alapjogok bázisán ellenőrző és értékelő új intézményként üdvözli a Civil Média ügyvédeinek és a Magyar Médiafogyasztók Egyesülete törekvéseit.
Az elmúlt években kiépült a médiavilág jelenségeit követő független műhelyek, szakportálok világa – olvasható a cikkben, mely konkrét példaként hármat említ ezek közül: a MÚOSZ valaha Magyar Sajtó (a szakmában Masa) címmel ismert lapjának online örökösét, az eMasát, a Mérték Médiaelemző Műhely honlapját és a Szól a Rádió 2.0 Facebook-csoportot. E formák sokféle alapítványi, ösztöndíjas és szakmai aktivitással, pályázatokkal, ösztöndíjakkal, képzésekkel, kiadói gyakorlattal egészülhetnének ki, erre azonban még várni kell, vidéken különösen kevés a szakmai kapaszkodó – állapítja meg Enyedi Nagy Mihály, aki cikkét zárva kiemeli: „A szakmai és érdekvédelmi intézmények felélesztése, kiépítése nélkül nem lesz demokratikus nyilvánosság. A feladat fele ezen az oldalon van.”
