A konferenciára megérkezve szomorúan konstatáltam, hogy több szék üres, mint amennyi foglalt. Ezt még a naivitásom betudta az újonnan beköszöntött jó időnek, illetve a vasárnapi időpontnak. Azonban mikor a közönséget megfigyelésem tárgyául tettem, rá kellett döbbennem, hogy az átlag életkor, körülbelül 40 volt (annak ellenére, hogy már az enyém igencsak lejjebb húzza).
Nos, az előadások itt-ott némi technikai problémába ütköztek, azonban a tartalmukat tekintve kiválóak voltak. Mind arról a lehangoló, szomorú és egyben felháborító helyzetről szóltak, amelyben élünk.
Így, vagy úgy de megközelítőleg mindenki hasonló képen látja a helyzetet:
A közmédia nem független.
Nincs kiegyensúlyozott, tárgyilagos tájékoztatás.
A Közszolgálati Közalapítvány kuratóriuma nem látja el felügyeleti feladatát.
A Hírügynökség szolgálatának minősége romlott.
A közmédiára nem jellemző az intézményi és szerkesztői függetlenség.
Az irányítás, finanszírozás és az ellenőrzés is egy „kézben” koncentrálódik.
….és még sorolhatnánk.
Miben volt a konferencia mégis különleges?
Abban, hogy a média megszállása ellen vívott harc következő állomása volt.
Várjuk a folytatást!!!
