Vita a Heti Válaszban a levett Stumpf-publicisztika körül
| 2012. március 28. szerda, 14:33 utolsó frissítés: 2012. március 30. péntek, 12:20 |   |
Rövid ideig volt csak elérhető a Heti Válasz honlapján Stumpf András Hajrá, Elnök úr! című publicisztikája, amely a Schmitt Pál államfő plágiumügyének feltárásával megbízott bizottság döntését kritizálta, és amely szerint az államfőtől el kellene venni a doktori címet. Lapunk megkeresésére Borókai Gábor főszerkesztő elmondta: ő maga vette le az írást, mert az szerkesztőségi kontroll nélkül ment ki az oldalra. Stumpf szerint nem egészen így történt; később a főszerkesztő közleményben próbálta tisztázni a konfliktust.
Mint arról a Hírszerző beszámolt, kedden délután került fel a Heti Válasz Online oldalára Stumpf András publicisztikája, melyben elítéli az egyetemi vizsgálóbizottság „sovány és gyáva” véleményét, és azt javasolja az elnöknek, hogy álljon neki egy igazi doktori megírásának, és szerezze meg tisztességesen a címet.
Éles kritika helyett óvatos bírálat
A publicisztika felidézi a TF egykori, saját Doktori Szabályzatát, mely szerint „23. § (3) Amennyiben az egyetemi doktorátus odaítélését követően kiderül, hogy az értekezést más készítette, vagy az más személy munkájának (eredményének) illetéktelen felhasználásával készült, az Egyetemi Tanács a doktorátust, s az ezt tanúsító oklevelet visszavonja, az egyetemi doktorátusra utaló névmegjelölés használatát megtiltja, intézkedik a személyi igazolványból való törlésről, s a visszavonás tényét a Művelődési Közlönyben, valamint az OTSH Közlönyben közzéteszi.”
Az írás azonban rövidesen eltűnt a Heti Válasz oldaláról, Stumpf András az esetről nem kívánt nyilatkozni a Hírszerzőnek. Az eMasa megkereste Borókai Gábort, a lap főszerkesztőjét, és kérdésünkre, hogy miért távolították el a publicisztikát, azt a választ kaptuk, hogy a főszerkesztő maga vette le az írást, „mert az mindenféle szerkesztőségi kontroll nélkül ment ki a honlapunkra, holott ilyen fontos kérdésekben mindannyiszor belső konzultáció előzi meg az írást is.” Ezt követően az oldalra Borókai saját, ugyancsak Schmitt plágiumügyéről szóló írását tették fel, melynek elején a főszerkesztő szintén röviden leírja a csere indoklását: „Stumpf András tegnapi publicisztikáját visszavontam, amint megtudtam, hogy szerkesztői láttamozás nélkül került ki a Heti Válasz online oldalára. Nálunk nem szokás, hogy fontos ügyekben a szerző – legyen az akár a főszerkesztő is – ne konzultálna kollégáival, lévén a Heti Válasz műhely. Most mégis így történt. Az első benyomást persze nem lehet másodjára megszerezni, főként nem az újságírásban. Most mégis erre teszek kísérletet.”
Kommentcsata a Facebookon
Stumpf András, az eltávolított írás szerzője a Facebookon szerdán reggel azonban így kommentálta a történteket: „Kénytelen vagyok röviden helyre tenni valamit, mielőtt általános lesz a tévképzet, hogy én amolyan elszabadult hajóágyú vagyok, aki a saját lapjának oldalát hekkeli meg, azon egotrippel. Borókai Gábor tegnapi írásából, amelyben azt indokolja, miért szedette le Schmittes cikkement, sokan az olvasták ki, hogy én önhatalmúlag, a szerkesztőséget megkerülve tettem ki az anyagot. A valóság ezzel szemben az, hogy az online-főszerkesztő kérésére írtam a cikket, az online-szerkesztőnek küldtem el, ő tette ki. Ahogy mindig.”
A Mandiner közlésében Szőnyi Szilárd, a lap felelős szerkesztője is Facebookon reagált a bejegyzésre: „Kedves András! Nem bontod ki az igazság minden szeletét. Volt egy megállapodásod a főszerkesztővel, hogy a közjogi méltóságokról szóló cikkeidet megjelenés előtt megmutatod neki. Ezt most nem tartottad be. Jó néven vettem volna, ha előző bejegyzésedkor ezt tudatot mindenkivel. (És ez tökéletesen független attól, hogy egyébként mit gondolok az egész búval csökött Schmitt-ügyről.)”
Amire Stumpf így válaszolt: „Ahogy tegnap is jeleztem a Facebookon, a történethez hozzátartozik, hogy én is hibáztam. Három hónapja Borókai Gábor jelezte, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben az online jegyzetekről is tudni akar, ha kényes témát érintenek. Ez természetes: nem cenzúra, hanem a szerkesztő alapjoga, kötelessége. Én pedig most külön őt nem értesítettem - nem sunnyogásból, hanem mert a szokásoktól eltérően nem magam választottam témát, felkérésre írtam, amúgy is legjobb meggyőződésem és heti válaszos értékrendem szerint. Eszembe sem jutott, hogy a cikkel bármi gond lehet. Ettől még a szóbeli megállapodást nem tartottam be, ami hiba és amiért a felelősséget vállalom. Más kérdés, hogy az írásomért is.” – írta a Mandiner szerint.
„Szimpla munkahelyi ügy”
Borókai Gábor pénteken délelőtt egy külön a témának szentelt írásban igyekszik tisztázni a helyzetet. Az ő beszámolója szerint, amikor tárgyalásaiból visszatért a szerkesztőségbe, akkor értesült arról, hogy az online felületen megjelent Stumpf András Hajrá, Elnök Úr! című publicisztikája, „úgy, hogy azt sem én, sem a nyomtatott lap, sem a honlap felelős szerkesztője nem látta, csak az ügyeletes munkatárs, aki az otthonról küldött cikket feltette.”
Majd így folytatja: „Az eljárást elfogadhatatlannak tartottam. Elsősorban azért, mert ilyen súlyú ügyben megengedhetetlen, hogy felelős vezető saját lapjának véleményét a nyilvánosságon keresztül ismerhesse meg, és ne a szerkesztőséggel közösen alakítsa ki. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Stumpfot korábban arra kértem: ha közjogi méltóságokkal kapcsolatban ír publicisztikát, arról előzetesen értesítsen engem.) Ráadásul egyáltalán nem azonosultam a megjelent írás hangsúlyaival, valamint hátba veregetős, olykor nyegle, az elnököt újabb dolgozat írására biztató stílusával. A konzervatív szemléletű Heti Válasz tiszteli a köztársasági elnöki intézményt, és a mindenkori elnököt.”
Ezek után született meg a főszerkesztő saját írása és került ki a magyarázattal együtt, Borókai pedig „büntetést szabott ki” az online felelős szerkesztőre és Stumpf Andrásra. A történet Borókai szerint „szimpla munkahelyi ügy”, de egyben „roppant kínos” is, mert - legalábbis a főszerkesztő szerint - nem arról szól, hogy a Heti Válasz egy fontos kérdésben az elsők között mit mondott, hanem egy belső működési zavart tükröz.
Bár Borókai a levétellel azt szerette volna tudatni mindenkivel, hogy az „nem a Heti Válasz közösségének, csak egyik újságírójának véleménye”, arra nem ad választ a szöveg, hogy Stumpf András írásának melyik szakasza utalt arra, hogy az szerkesztőségi vélemény volna, illetve hogy ennek a főszerkesztői üzenetnek a nyomatékosításához miért volt szükség a szöveg végleges eltávolítására.
A levett publicisztika egyébként azóta számos helyen elérhető.
Éles kritika helyett óvatos bírálat
A publicisztika felidézi a TF egykori, saját Doktori Szabályzatát, mely szerint „23. § (3) Amennyiben az egyetemi doktorátus odaítélését követően kiderül, hogy az értekezést más készítette, vagy az más személy munkájának (eredményének) illetéktelen felhasználásával készült, az Egyetemi Tanács a doktorátust, s az ezt tanúsító oklevelet visszavonja, az egyetemi doktorátusra utaló névmegjelölés használatát megtiltja, intézkedik a személyi igazolványból való törlésről, s a visszavonás tényét a Művelődési Közlönyben, valamint az OTSH Közlönyben közzéteszi.”
Az írás azonban rövidesen eltűnt a Heti Válasz oldaláról, Stumpf András az esetről nem kívánt nyilatkozni a Hírszerzőnek. Az eMasa megkereste Borókai Gábort, a lap főszerkesztőjét, és kérdésünkre, hogy miért távolították el a publicisztikát, azt a választ kaptuk, hogy a főszerkesztő maga vette le az írást, „mert az mindenféle szerkesztőségi kontroll nélkül ment ki a honlapunkra, holott ilyen fontos kérdésekben mindannyiszor belső konzultáció előzi meg az írást is.” Ezt követően az oldalra Borókai saját, ugyancsak Schmitt plágiumügyéről szóló írását tették fel, melynek elején a főszerkesztő szintén röviden leírja a csere indoklását: „Stumpf András tegnapi publicisztikáját visszavontam, amint megtudtam, hogy szerkesztői láttamozás nélkül került ki a Heti Válasz online oldalára. Nálunk nem szokás, hogy fontos ügyekben a szerző – legyen az akár a főszerkesztő is – ne konzultálna kollégáival, lévén a Heti Válasz műhely. Most mégis így történt. Az első benyomást persze nem lehet másodjára megszerezni, főként nem az újságírásban. Most mégis erre teszek kísérletet.”
Kommentcsata a Facebookon
Stumpf András, az eltávolított írás szerzője a Facebookon szerdán reggel azonban így kommentálta a történteket: „Kénytelen vagyok röviden helyre tenni valamit, mielőtt általános lesz a tévképzet, hogy én amolyan elszabadult hajóágyú vagyok, aki a saját lapjának oldalát hekkeli meg, azon egotrippel. Borókai Gábor tegnapi írásából, amelyben azt indokolja, miért szedette le Schmittes cikkement, sokan az olvasták ki, hogy én önhatalmúlag, a szerkesztőséget megkerülve tettem ki az anyagot. A valóság ezzel szemben az, hogy az online-főszerkesztő kérésére írtam a cikket, az online-szerkesztőnek küldtem el, ő tette ki. Ahogy mindig.”
A Mandiner közlésében Szőnyi Szilárd, a lap felelős szerkesztője is Facebookon reagált a bejegyzésre: „Kedves András! Nem bontod ki az igazság minden szeletét. Volt egy megállapodásod a főszerkesztővel, hogy a közjogi méltóságokról szóló cikkeidet megjelenés előtt megmutatod neki. Ezt most nem tartottad be. Jó néven vettem volna, ha előző bejegyzésedkor ezt tudatot mindenkivel. (És ez tökéletesen független attól, hogy egyébként mit gondolok az egész búval csökött Schmitt-ügyről.)”
Amire Stumpf így válaszolt: „Ahogy tegnap is jeleztem a Facebookon, a történethez hozzátartozik, hogy én is hibáztam. Három hónapja Borókai Gábor jelezte, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben az online jegyzetekről is tudni akar, ha kényes témát érintenek. Ez természetes: nem cenzúra, hanem a szerkesztő alapjoga, kötelessége. Én pedig most külön őt nem értesítettem - nem sunnyogásból, hanem mert a szokásoktól eltérően nem magam választottam témát, felkérésre írtam, amúgy is legjobb meggyőződésem és heti válaszos értékrendem szerint. Eszembe sem jutott, hogy a cikkel bármi gond lehet. Ettől még a szóbeli megállapodást nem tartottam be, ami hiba és amiért a felelősséget vállalom. Más kérdés, hogy az írásomért is.” – írta a Mandiner szerint.
„Szimpla munkahelyi ügy”
Borókai Gábor pénteken délelőtt egy külön a témának szentelt írásban igyekszik tisztázni a helyzetet. Az ő beszámolója szerint, amikor tárgyalásaiból visszatért a szerkesztőségbe, akkor értesült arról, hogy az online felületen megjelent Stumpf András Hajrá, Elnök Úr! című publicisztikája, „úgy, hogy azt sem én, sem a nyomtatott lap, sem a honlap felelős szerkesztője nem látta, csak az ügyeletes munkatárs, aki az otthonról küldött cikket feltette.”
Majd így folytatja: „Az eljárást elfogadhatatlannak tartottam. Elsősorban azért, mert ilyen súlyú ügyben megengedhetetlen, hogy felelős vezető saját lapjának véleményét a nyilvánosságon keresztül ismerhesse meg, és ne a szerkesztőséggel közösen alakítsa ki. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Stumpfot korábban arra kértem: ha közjogi méltóságokkal kapcsolatban ír publicisztikát, arról előzetesen értesítsen engem.) Ráadásul egyáltalán nem azonosultam a megjelent írás hangsúlyaival, valamint hátba veregetős, olykor nyegle, az elnököt újabb dolgozat írására biztató stílusával. A konzervatív szemléletű Heti Válasz tiszteli a köztársasági elnöki intézményt, és a mindenkori elnököt.”
Ezek után született meg a főszerkesztő saját írása és került ki a magyarázattal együtt, Borókai pedig „büntetést szabott ki” az online felelős szerkesztőre és Stumpf Andrásra. A történet Borókai szerint „szimpla munkahelyi ügy”, de egyben „roppant kínos” is, mert - legalábbis a főszerkesztő szerint - nem arról szól, hogy a Heti Válasz egy fontos kérdésben az elsők között mit mondott, hanem egy belső működési zavart tükröz.
Bár Borókai a levétellel azt szerette volna tudatni mindenkivel, hogy az „nem a Heti Válasz közösségének, csak egyik újságírójának véleménye”, arra nem ad választ a szöveg, hogy Stumpf András írásának melyik szakasza utalt arra, hogy az szerkesztőségi vélemény volna, illetve hogy ennek a főszerkesztői üzenetnek a nyomatékosításához miért volt szükség a szöveg végleges eltávolítására.
A levett publicisztika egyébként azóta számos helyen elérhető.
